2008. december 25., csütörtök

Tapló Télapó (2003)

Ez a film Billy Bob Thorntoné. Nélküle teljesen más lenne, és tulajdonképpen nehéz is elképzelni mással. Télapónk ugyanis a szó legtaplóbb értelmében tényleg tapló, önző, alkoholista, rosszindulatú, de annyira, hogy a sok kegyetlenség és baromkodás közben (mégiscsak karácsonyi filmre készültem) néha már hiányozni kezd valami oldás. Valami lélek. Fura dolog ez, mert a karácsonyi mozik esetében éppen a sziruposságot, a púdert szokták szapulni. Hát itt ilyesmi alig akad. Nincs oldás, Thorton végighugyozza, böfögi, fingja, keféli a filmet, közben pedig mindenkit csak bánt. És mégis fogjuk a fejünket a röhögéstől. Mert mégis vicces a mikulás szájából hallani a fuckokat, ha beveri a fejét, és lássuk be, ha a lúzereket valaki fölvilágosítja lúzerségükről, hát azt is kíváncsian vigyorogva nézzük végig. Ezt pedig mesteri szinten űzi Thorton, ezért is mondom, hogy keresve se találhattak volna jobb színészt a szerepre.A lélek részére visszatérve, meg lehet azt is találni. A Tapló Télapó sorsa már-már drámaian keserű, lelkét ezer bűn béklyózza, és mégis elő tud bújni belőle az ember. Ebben nagy része van a Brett Kelly játszotta dagi kisfiúnak, akihez a törvény elől menekülve kénytelen beköltözni. Neki köszönhetően, még a nagyjából végig változatlan szupetapír Mikiben is mozogni kezd valami szeretetféle. Nem gyerekfilm egyébként (az unrated verzió semmiképpen), ezt komolyan mondom.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com