Már tegnap kikerült, de sajnos nem voltam gép előtt. Amúgy - most hogy itt van - ki pisilt be?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörny. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. augusztus 21., péntek
2008. június 11., szerda
Szuperzöld
Emlékeim szerint ez se volt rossz (2003):Dehát állítólag ebben meg többet gyepálnak(2008):Ha ez számítana, Jennifer Connelly sokkal inkább "hűha" nálam, mint Liv Tyler.
2008. április 12., szombat
The Mist
Nemcsak, hogy az ígéret szép szó, de jobb későn, mint soha, szóval hoznék pár érvet. Nagy divat lehúzni filmeket a rossz cgi miatt, de ez nekem valahogy sosem volt kenyerem, és nem zavar a The Mist esetében sem. Aztán szokás emlegetni a színészek hányadék teljesítményét és habár e momentum fölött jelen esetben már sokkal nehezebb szemet hunyni, én mégis hajlandó vagyok rá. Még azt is elfogadom, hogy Frank Darabont harmadik King rendezése szinte megfeszítetten elzárkózik mindenféle eredeti ötlettől. De amikor azt látom, hogy az (egyébként már többször bizonyító) rendező úgy mozgatja a szereplőket, mintha a Barátok közt Rózsa bisztrójában ragadt Danikáék lennének, hát akkor nekem be kell raknom a kritika helyére egy kakáló elefántos jútúb videót.
És igenis Carpenternek adom a pontot, Köd kérdésben úgy érzem klasszikusa 1:0-ra vezet Darabonttal szemben. Mert ez a Darabont film olyan szemérmetlenül agyalágyult szitukat enged meg magának, hogy párszor le kellett fejelnem a monitort. Hiába a jó trükkök, a pár pillanatig élő, de egyébként csúnyán elsikkadó Mist ikus hangulat, ha a következő jelenet pereg le előttünk:
A bolti dolgozók összenéznek, miután hátul be akart jönni valami polipgeci. Megszólal az egyik:
- Nem vagyuk biztonságban.
- Mért?
- A bolt falai üvegből vannak.
Erre érthetetlen módon mindhárman az üvegek fele néznek, majd...
- Jesus Christ!
És tényleg üvegből vannak.
És nem ez az egyetlen ratyi, majdnem végig azt éreztem folytatásos tévéfilmet nézek májkeldudikoffal a főszerepben... Jókat beszélnek a filmről, de nekem sehogy se akart ráállni az agyam...
És igenis Carpenternek adom a pontot, Köd kérdésben úgy érzem klasszikusa 1:0-ra vezet Darabonttal szemben. Mert ez a Darabont film olyan szemérmetlenül agyalágyult szitukat enged meg magának, hogy párszor le kellett fejelnem a monitort. Hiába a jó trükkök, a pár pillanatig élő, de egyébként csúnyán elsikkadó Mist ikus hangulat, ha a következő jelenet pereg le előttünk:A bolti dolgozók összenéznek, miután hátul be akart jönni valami polipgeci. Megszólal az egyik:
- Nem vagyuk biztonságban.
- Mért?
- A bolt falai üvegből vannak.
Erre érthetetlen módon mindhárman az üvegek fele néznek, majd...
- Jesus Christ!
És tényleg üvegből vannak.
És nem ez az egyetlen ratyi, majdnem végig azt éreztem folytatásos tévéfilmet nézek májkeldudikoffal a főszerepben... Jókat beszélnek a filmről, de nekem sehogy se akart ráállni az agyam...2008. március 23., vasárnap
2008. január 22., kedd
Cloverfield
Eléggé lüke kisfiú voltam, hogy úgy néztem meg a Cloverfield-et, ahogy megnéztem. Ti menjetek el a moziba február 14-én. Ezt javaslom, és nem hittem volna, hogy így állok majd a megnézés után, de én is ezt fogom tenni.
J. J. Abrahams producer vírusmarketing kampánya nagyszerű táptalajt biztosított az érdeklődésünknek az elmúlt hónapokban. A Slusho.com, a Tarugato (ha jól emlékszem a névre), a Myspace apró hírmorzsái már teljesen meggyőztek arról is, hogy a filmnek jóval nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. És most itt van maga a mozi... Még a hatása alatt állok, úgyhogy igyekszem nem túlozni... Azért lehet, hogy fogok.
A Cloverfielddel Matt Reeves rendezőnek sikerült egy olyan szörnyfilmet csinálnia, ami annyira közel hozza gyermekkori rémálmainkat, félelmeinket, hogy ugyanúgy ráz ki a hideg, mint akkor. A külföldi kritikák a szörnyfilm újszerű megközelítését emlegetik erényként. Megmondom ez mit jelent. Roland Emmerich hatalmas filmes szimfóniát akart a Godzilla köré szerkeszteni, azt akarta, hogy emlékezetünkbe a legklasszabb szögből vésődjenek be a kilyukasztott felhőkarcolók és a tüzelő apacs helikopterek. A szimfónia helyett pedig egy jókora tehetetlen, lomha monstrumot tett le az asztalra, amelynek egyetlen emlékezetes momentuma, amikor Jean Reno azt válaszolja, a „Maguk nem tudnak angolul kérdésre” nagyban rágózva, hogy „Mért ne tudnánk... Oké?” A cloverfieldben sincs semmi zseniális, végtelenül egyszerű ötletekkel alázza le a Godzillát. A kézikamera, az orrunk előtt menekülő emberek (mintha a Világok harcát látnánk, a menekülés abban is zsír volt), a fülünkbe sikító nők mind-mind az élmény személyessé tételét segítik, és gyakran nem eredménytelenül. Tudjátok, van az a pillanat, amikor azon kapod magad, hogy egyik kezed már nem csak úgy természetesen pihen a másikon, hanem szorítja azt... Hát erre megy ki a játék, minden kis zavaró elem is ezért látható a vásznon. Ezeket az elemeket használja ez az eddig kevésbé ismert rendező igazi filmes faszagyerek módjára. Nem egy Peter Jackson, nem Spielberg, de a lelke mélyén úgy érzem Matt Reevesben is ugyanaz a vagányság van, mint bennük (volt?).
Szóval szerintem érdemes lesz rá jegyet váltani, elvégre ez egy látványfilm. Egy látványfilm ami mellesleg úgy tud érzelmes is lenni, hogy nem csap át vad ömlengésbe. Köszönhető ez a kamera SD-kártyáján (vagy kazetáján) itt-ott megbúvó korábbi videóknak, amelyek a legváratlanabb pillanatokban, a „vágások” között jönnek elő, erős disszonáns hangulatot keltve. Ez is milyen egyszerű ötlet... Mégis azt mondatja a hozzám hasonló naiv, lelkes filmnézővel a bajsza alatt, hogy „huh”.
J. J. Abrahams producer vírusmarketing kampánya nagyszerű táptalajt biztosított az érdeklődésünknek az elmúlt hónapokban. A Slusho.com, a Tarugato (ha jól emlékszem a névre), a Myspace apró hírmorzsái már teljesen meggyőztek arról is, hogy a filmnek jóval nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. És most itt van maga a mozi... Még a hatása alatt állok, úgyhogy igyekszem nem túlozni... Azért lehet, hogy fogok.
A Cloverfielddel Matt Reeves rendezőnek sikerült egy olyan szörnyfilmet csinálnia, ami annyira közel hozza gyermekkori rémálmainkat, félelmeinket, hogy ugyanúgy ráz ki a hideg, mint akkor. A külföldi kritikák a szörnyfilm újszerű megközelítését emlegetik erényként. Megmondom ez mit jelent. Roland Emmerich hatalmas filmes szimfóniát akart a Godzilla köré szerkeszteni, azt akarta, hogy emlékezetünkbe a legklasszabb szögből vésődjenek be a kilyukasztott felhőkarcolók és a tüzelő apacs helikopterek. A szimfónia helyett pedig egy jókora tehetetlen, lomha monstrumot tett le az asztalra, amelynek egyetlen emlékezetes momentuma, amikor Jean Reno azt válaszolja, a „Maguk nem tudnak angolul kérdésre” nagyban rágózva, hogy „Mért ne tudnánk... Oké?” A cloverfieldben sincs semmi zseniális, végtelenül egyszerű ötletekkel alázza le a Godzillát. A kézikamera, az orrunk előtt menekülő emberek (mintha a Világok harcát látnánk, a menekülés abban is zsír volt), a fülünkbe sikító nők mind-mind az élmény személyessé tételét segítik, és gyakran nem eredménytelenül. Tudjátok, van az a pillanat, amikor azon kapod magad, hogy egyik kezed már nem csak úgy természetesen pihen a másikon, hanem szorítja azt... Hát erre megy ki a játék, minden kis zavaró elem is ezért látható a vásznon. Ezeket az elemeket használja ez az eddig kevésbé ismert rendező igazi filmes faszagyerek módjára. Nem egy Peter Jackson, nem Spielberg, de a lelke mélyén úgy érzem Matt Reevesben is ugyanaz a vagányság van, mint bennük (volt?).
Szóval szerintem érdemes lesz rá jegyet váltani, elvégre ez egy látványfilm. Egy látványfilm ami mellesleg úgy tud érzelmes is lenni, hogy nem csap át vad ömlengésbe. Köszönhető ez a kamera SD-kártyáján (vagy kazetáján) itt-ott megbúvó korábbi videóknak, amelyek a legváratlanabb pillanatokban, a „vágások” között jönnek elő, erős disszonáns hangulatot keltve. Ez is milyen egyszerű ötlet... Mégis azt mondatja a hozzám hasonló naiv, lelkes filmnézővel a bajsza alatt, hogy „huh”.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
