Babylon A.D.

Hogy Mathieu Kassovitz (a Gothika emlékeim szerint nem volt rossz) új filmjének se füle, se farka az állítólag a stúdió közbenjárásának köszönhető. A rendező jóval hosszabbra tervezte (és így is forgatta le) filmjét a mozikba kerülő másfél órás verziónál, a stúdió azonban kérlelhetetlen volt, vágni kellett. Nem vagyok biztos benne, hogy csak ez az oka, hogy a film erősen B mozi érzésű, akármennyire is törekszik, nem tud elszakadni a „megyek oszt gyakok” sémától, ami Vin Dieselt Van Damme-i magasságokba emeli (ez ugye nekünk nem annyira jó), a történetet pedig orvul velősnek álcázza, holott az üres, legalábbis elcsépelt, lopott.A gyönyörű lány az Óceánjáró zongoristából (Mélanie Thierry) még mindig csodaszép, ráadásul itt kiválasztott szerepben is tetszeleg. Hogy mire lett kiválasztva, és egészen pontosan miért, azt én nem tudnám elmagyarázni, és félő, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis ahogyan azt már említettem, ez az apokaliptikus hangulatú akció-sci-fi ebben az állapotában teljesen zagyva, csak kikapcsolt aggyal élvezhető.És hiába olyanok a futurisztikus kütyük, mint a Különvéleményben, hiába sejtetik, hogy ez a lány a „megmentő”, mint az Ember gyermekében, Kassovitz hiába próbál a valóban jó sci-fik nyomdokain haladni, munkája nem arathat babérokat. Nincs min csodálkozni. Egy előző este összecsapott beadandó után én is csak abban reménykedek, hogy másnap átmenjek valahogy a tárgyból.