Ha vizualitásában nem lenne ennyire kielégítő, azt mondanám, felesleges volt elkészíteni ezt az alig több, mint egyórás animációs filmet. Nem nyújt sokkal többet a
2005-ben készült azonos című rövidfilmnél.
Az ember lelke az utolsó világégés után amolyan voodoo babákban, különböző textil és fémalkatrészekből tákolt apró teremtményekben él tovább. Az alaphangulatról a szereplők barátságos, rongybaba jellegén túl az utolsó háborúból visszamaradt tölténykészletek, kiégett városrészek, és a vörösen izzó ég gondoskodik. Mindez megvolt már 2005-ben is, csak akkor még nem volt meg a motivációkeresés görcsös kényszere. Merthogy az egészestéssé tétel (sajnos?) azzal is jár, hogy a készítőknek épkézláb történetet kellett volna eszkábálniuk a romokból. Ehhez pedig kiválasztottak egy könnyen járható, egyszerű és nagyon unalmas ösvényt: Szánkba rágják, mi történt, hogyan történt, ki az ellenség, mit kell tenni kis barátainknak. És máris elveszett a titokzatos varázs, a hangulat, amit a nagyszerű képek megteremtettek.
A Wall-e után amúgy sem akkora szenzáció már egy apokaliptikus animációs film, így pedig, hogy a filmből árad az izzadságszag, legfeljebb annak örülhetünk, hogy
Tim Burtonnek és
Timur Bekmambetovnak (producerek) köszönhetően végre világszerte sokezer emberhez eljuthat
Shane Acker zseniálisan komor, gyerekeknek csak szülői felügyelettel ajánlott agymenése.
