2008. december 23., kedd

Mechanikus Narancs (1971)

Stanley Kubrick utópiája ma is ugyanúgy szegez a fotelba, mint ahogy azt keletkezésekor tehette. Mert az eltúlzott színészi játékot (azért 71-ben ez nyilván nem is annyira számított annak), a kissé túl szájbarágós monológokat, és a korból adódó technikai afférokat (pl. vállon cipelt kamerázás nem néz ki túl jól) leszámítva minden meg van benne, hogy egy remek modern sci-finek láthassuk. Az utópisztikus légkör megteremtéséről átgondolt, olykor megdöbbentő, olykor szellemes díszlet gondoskodik, a jelmezek, sminkek egyike sem kerülhetett milliókba, mégis erős atmoszférát teremtenek.Pontosan nem helyezi el sem időben sem térben a cselekményét a rendező-író, az azonban sejthető, hogy valahol a nem túl távoli jövőben járunk. Az utcákat 4-5 fős mini bandák járják esténként, akik nem ismernek tiszteletet és a legalattomosabb gaztetteket hajtják végre estéről estére, védtelen nők megerőszakolásától kezdve szerencsétlen csövesek agyonveréséig. A film meglepően erőszakos és durva, ez is a fő témája. A mesélő-főszereplő útját követjük végig, aki a teljes elaljasulásból indulva látszólag megtér, de a kormány tudományos kísérlete, amely a „megjavítására” irányul ugyanabból az eszetlenségből, ugyanabból a morálisan döcögő, minden koszt szőnyeg alá söprő attitűdből fakad, amiből a paráznaság, vagy a gyilkosságok. Ha egy társadalom képtelen racionális megoldást találni az erőszak visszaszorítására, mit tehet az egyén?Az ügy (mármint az ember tudatának megtisztitása a rossztól) természetesen számos morális problémát vet föl, ezekre a börtön papja már kezdetekkor fölhívja a figyelmet. Mindezzel, meg egyáltalán bármivel, ami körülötte történik Alex azonban mit sem foglalkozik. Kívül helyezi magát a problémákon, sodródik az árral, nem a morál szabja meg cselekedeteit, csupán az ösztönök, és az az érzésem ez egyetlen pillanatra sincs másként a játékidő alatt. Malcolm McDowell alakítása pontos, meghökkentő, zseniális.A számos komikus karakter, az ízes karikatúrák föl-fölvillantása ellenére a Mechanikus Narancs rendkívül komor és pesszimista film, nemigen láttat kiutat. Mégis feledhetetlen. Az alapanyagul szolgáló regényből nagyon helyesen átvették annak eltorzult nyelvezetét is: "...a három drúgom meg kiszállt az autóból, horrorsón lopakodva osontak hozzám, fölhúzták a mászkájukat, és most már csak be kellett dugnom a rukámat és kiakasztani a láncot, mert úgy megpuhítottam ezt a gyévocskát a finom úri golószommal, hogy …" Persze, ennek kapcsán is jöhet a többi utópia könyv, vagy film formájában, bátran állíthatom, a Clockwork Orange mind az 1984, mind a Brazil című (nem kevésbé emlékezetes) dolgozat mellett megállja a helyét.

6 megjegyzés:

(ary)komate írta...

ó...
a Son Of Rambow-t is a véleményed hatására néztem meg.
Ez a Mechanikus Naranccsal is így lesz. Valahonnan nagyon ismerős a címe. Valamiért nekem Ionesco írta Kopasz Énekesnő című drámájának címe ugrik be amikor meghallom a "Mechanikus Narancs" szóösszetételt. Talán Schuller Gabinál hallottam ezt a két címet egy helyen. valahol nagyon mélyen leledzhet a tudatomban, mert nem emlékszem a dolog nyitjára.
a Brazilt is tervezem már egy ideje, hogy megnézem, most meg is fogom tenni, a Naranccsal együtt a letöltő a zöld fülű magozógépemben van (utorrent).
:)

ferci írta...

Remek! Nekem egyébként a Brazil még ettől is jobban tetszett, az a kategóriában a 10 csillagos nálam! :)

V írta...

Nekem a Kubrick filmek közül talán ez tetszet a legkevésbé, és talán azért mert túl régi és olyan hülyen van benn dizájnolva a jövő. Ami érdekes mert a 2001 régebbi és abba meg jó volt. Nézd meg a Full Metal Jacket-et az tökjó. De nem is ezt akartam hanem: majdmég fogom ám írni játékról meg minden, csak most eléggé szarban vagyon tanulásilag. Nade ha majd nem leszek, akkor!
Kellemes ünepeket kíván: Péter

(ary)komate írta...

Imádom ezt a kalapos műszempillás bottal fehér ruhában nagy urasan bunyózós, és mindent megszerzős hangulatot. :)
Komolyan sajnáltam, mikor elkapták a csávót. Mindig azt vártam, hogy hogyan fog megszökni a börtönből. Vártam, hogy szuperhősként mindenki fölé emelkedve megszerzi amit akar. A szabadságot, és minden mást, ami kijár neki. :P
Aztán jött ez a kísérletesdi. Azt nem mondom, hogy volt unalmas pillanatom. :) Mert nem volt. Azonban a film eleji modern vagányság hiányzott a börtönös/kórházas jelenetekből. Persze dramaturgiailag érthető, de akkor is.
Ja és a kedvenc képeim... sosem fogom elfelejteni az utolsó jelenetet (annak minden egyes filmkockáját). Az valami fantasztikus. Egyszerre idézi a Kaszanova korabeli Itáliát, és a csikágói csibészek erőtől duzzadó világát.
-
A 2001 Űrodüsszeia nekem nem igazán jött be, mikor meg akartam nézni. Tudom, sokan dicsérik. Bizonnyal hangulat kell hozzá, nekem az akkor túl lassú volt. Majd egyszer megérek hozzá.

V írta...

Ja mondjuk én az úgy vagyok ám, hogyha van egy filmben űrhajó és tízes skálán értékelni kellene akkor az már kapásból 8. A majmos részét meg 2xes sebbeséggel néztem meg:).

ferci írta...

Nem is biztos, hogy jövő, lehet, hogy alternatív jelen, nincs időben meghatározva, habár emlékszem egy újságra, vagy mire a filmből, amire 2001 volt írva. Ez gondolom vicces utalás az Odüsszeiára.
Egyébként, V, az űrhajók szerintem is királyosak. :)

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com