2008. december 23., kedd

Mechanikus Narancs (1971)

Stanley Kubrick utópiája ma is ugyanúgy szegez a fotelba, mint ahogy azt keletkezésekor tehette. Mert az eltúlzott színészi játékot (azért 71-ben ez nyilván nem is annyira számított annak), a kissé túl szájbarágós monológokat, és a korból adódó technikai afférokat (pl. vállon cipelt kamerázás nem néz ki túl jól) leszámítva minden meg van benne, hogy egy remek modern sci-finek láthassuk. Az utópisztikus légkör megteremtéséről átgondolt, olykor megdöbbentő, olykor szellemes díszlet gondoskodik, a jelmezek, sminkek egyike sem kerülhetett milliókba, mégis erős atmoszférát teremtenek.Pontosan nem helyezi el sem időben sem térben a cselekményét a rendező-író, az azonban sejthető, hogy valahol a nem túl távoli jövőben járunk. Az utcákat 4-5 fős mini bandák járják esténként, akik nem ismernek tiszteletet és a legalattomosabb gaztetteket hajtják végre estéről estére, védtelen nők megerőszakolásától kezdve szerencsétlen csövesek agyonveréséig. A film meglepően erőszakos és durva, ez is a fő témája. A mesélő-főszereplő útját követjük végig, aki a teljes elaljasulásból indulva látszólag megtér, de a kormány tudományos kísérlete, amely a „megjavítására” irányul ugyanabból az eszetlenségből, ugyanabból a morálisan döcögő, minden koszt szőnyeg alá söprő attitűdből fakad, amiből a paráznaság, vagy a gyilkosságok. Ha egy társadalom képtelen racionális megoldást találni az erőszak visszaszorítására, mit tehet az egyén?Az ügy (mármint az ember tudatának megtisztitása a rossztól) természetesen számos morális problémát vet föl, ezekre a börtön papja már kezdetekkor fölhívja a figyelmet. Mindezzel, meg egyáltalán bármivel, ami körülötte történik Alex azonban mit sem foglalkozik. Kívül helyezi magát a problémákon, sodródik az árral, nem a morál szabja meg cselekedeteit, csupán az ösztönök, és az az érzésem ez egyetlen pillanatra sincs másként a játékidő alatt. Malcolm McDowell alakítása pontos, meghökkentő, zseniális.A számos komikus karakter, az ízes karikatúrák föl-fölvillantása ellenére a Mechanikus Narancs rendkívül komor és pesszimista film, nemigen láttat kiutat. Mégis feledhetetlen. Az alapanyagul szolgáló regényből nagyon helyesen átvették annak eltorzult nyelvezetét is: "...a három drúgom meg kiszállt az autóból, horrorsón lopakodva osontak hozzám, fölhúzták a mászkájukat, és most már csak be kellett dugnom a rukámat és kiakasztani a láncot, mert úgy megpuhítottam ezt a gyévocskát a finom úri golószommal, hogy …" Persze, ennek kapcsán is jöhet a többi utópia könyv, vagy film formájában, bátran állíthatom, a Clockwork Orange mind az 1984, mind a Brazil című (nem kevésbé emlékezetes) dolgozat mellett megállja a helyét.

6 megjegyzés:

(ary)komate írta...

ó...
a Son Of Rambow-t is a véleményed hatására néztem meg.
Ez a Mechanikus Naranccsal is így lesz. Valahonnan nagyon ismerős a címe. Valamiért nekem Ionesco írta Kopasz Énekesnő című drámájának címe ugrik be amikor meghallom a "Mechanikus Narancs" szóösszetételt. Talán Schuller Gabinál hallottam ezt a két címet egy helyen. valahol nagyon mélyen leledzhet a tudatomban, mert nem emlékszem a dolog nyitjára.
a Brazilt is tervezem már egy ideje, hogy megnézem, most meg is fogom tenni, a Naranccsal együtt a letöltő a zöld fülű magozógépemben van (utorrent).
:)

_renton írta...

Remek! Nekem egyébként a Brazil még ettől is jobban tetszett, az a kategóriában a 10 csillagos nálam! :)

Névtelen írta...

Nekem a Kubrick filmek közül talán ez tetszet a legkevésbé, és talán azért mert túl régi és olyan hülyen van benn dizájnolva a jövő. Ami érdekes mert a 2001 régebbi és abba meg jó volt. Nézd meg a Full Metal Jacket-et az tökjó. De nem is ezt akartam hanem: majdmég fogom ám írni játékról meg minden, csak most eléggé szarban vagyon tanulásilag. Nade ha majd nem leszek, akkor!
Kellemes ünepeket kíván: Péter

(ary)komate írta...

Imádom ezt a kalapos műszempillás bottal fehér ruhában nagy urasan bunyózós, és mindent megszerzős hangulatot. :)
Komolyan sajnáltam, mikor elkapták a csávót. Mindig azt vártam, hogy hogyan fog megszökni a börtönből. Vártam, hogy szuperhősként mindenki fölé emelkedve megszerzi amit akar. A szabadságot, és minden mást, ami kijár neki. :P
Aztán jött ez a kísérletesdi. Azt nem mondom, hogy volt unalmas pillanatom. :) Mert nem volt. Azonban a film eleji modern vagányság hiányzott a börtönös/kórházas jelenetekből. Persze dramaturgiailag érthető, de akkor is.
Ja és a kedvenc képeim... sosem fogom elfelejteni az utolsó jelenetet (annak minden egyes filmkockáját). Az valami fantasztikus. Egyszerre idézi a Kaszanova korabeli Itáliát, és a csikágói csibészek erőtől duzzadó világát.
-
A 2001 Űrodüsszeia nekem nem igazán jött be, mikor meg akartam nézni. Tudom, sokan dicsérik. Bizonnyal hangulat kell hozzá, nekem az akkor túl lassú volt. Majd egyszer megérek hozzá.

Névtelen írta...

Ja mondjuk én az úgy vagyok ám, hogyha van egy filmben űrhajó és tízes skálán értékelni kellene akkor az már kapásból 8. A majmos részét meg 2xes sebbeséggel néztem meg:).

_renton írta...

Nem is biztos, hogy jövő, lehet, hogy alternatív jelen, nincs időben meghatározva, habár emlékszem egy újságra, vagy mire a filmből, amire 2001 volt írva. Ez gondolom vicces utalás az Odüsszeiára.
Egyébként, V, az űrhajók szerintem is királyosak. :)

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com