A Füles azon Woody Allen filmek közé tartozik, amelyeknek már nincs túl sok köze a méltán kult státuszba emelt Annie Hall-hoz. A vastag szemüvegkeretes neurotikus középosztálybeli karakter jelen van azért, nyugalom. Érdekes, mert nem ő áll a történet középpontjában, mégis, ha nem lenne, a film fabatkát sem érne. Woody Allen akkora energiával pumpálja ugyanis a humort ebbe a krimibe, hogy sikerül vígjátékká formálnia, nem filmes eszközökkel, nem jelmezzel, hanem puszta jelenlétével. Vannak szituációs poénok, de a legtöbb mégis megmarad a (tőle megszokott színvonalú és ízű) verbalitás szintjén, és garantáltan lesz egy-kettő, amitől a nézők a hasukat fogják.
Sid Waterman nem túl nagy tehetségű bűvész varázsdobozában váratlanul materializálódik egy nemrég elhunyt újságíró szelleme. Ez a szellem elárulja az épp bent lévő Sondra Pransky-nek, ki is valójában a hírhedt tarott kártyás gyilkos. A film Sid és Sondra esetlen nyomozásának története, akik minden erejükkel (vagy inkább minden bájukkal) igyekeznek lerántani a leplet a szörnyű bűnözőről. Csak épp Sondra belé szeret...
Woody Allen mellett a szépséges Scarlett Johansson hozza a kötelezőt, kicsit szétszórt, kicsit hóbortos, de nagyon szexi újságírótanoncot alakít, nem mindig meggyőzően, de személyes bájával – nekem legalábbis – tökéletesen el tudja adni magát. A gyilkossággal meggyanúsított angol arisztokratát Hugh Jackman játssza, kivetnivalót benne sem találtam, valószínűleg koncepciózusan formálja meg ezt a nagyon szimpatikus, megnyerő gazdag gyereket.
Annak ellenére, hogy rendkívül szórakoztató, nem tartozik a mester emlékezetesebb munkái közé. Jól megáll a lábán, el lehet helyezni az életműben, de senki ne várjon olyan szívbemarkoló vallomásokat, annyira keserédes melankóliákat, és rekeszizom szaggató vicceket, mint a kezdetekkor. Nem is ez volt a cél. A Füles „csupán” egy remekül megírt és tisztességesen elkészített krimi-komédia akar lenni.
Sid Waterman nem túl nagy tehetségű bűvész varázsdobozában váratlanul materializálódik egy nemrég elhunyt újságíró szelleme. Ez a szellem elárulja az épp bent lévő Sondra Pransky-nek, ki is valójában a hírhedt tarott kártyás gyilkos. A film Sid és Sondra esetlen nyomozásának története, akik minden erejükkel (vagy inkább minden bájukkal) igyekeznek lerántani a leplet a szörnyű bűnözőről. Csak épp Sondra belé szeret...
Woody Allen mellett a szépséges Scarlett Johansson hozza a kötelezőt, kicsit szétszórt, kicsit hóbortos, de nagyon szexi újságírótanoncot alakít, nem mindig meggyőzően, de személyes bájával – nekem legalábbis – tökéletesen el tudja adni magát. A gyilkossággal meggyanúsított angol arisztokratát Hugh Jackman játssza, kivetnivalót benne sem találtam, valószínűleg koncepciózusan formálja meg ezt a nagyon szimpatikus, megnyerő gazdag gyereket.
Annak ellenére, hogy rendkívül szórakoztató, nem tartozik a mester emlékezetesebb munkái közé. Jól megáll a lábán, el lehet helyezni az életműben, de senki ne várjon olyan szívbemarkoló vallomásokat, annyira keserédes melankóliákat, és rekeszizom szaggató vicceket, mint a kezdetekkor. Nem is ez volt a cél. A Füles „csupán” egy remekül megírt és tisztességesen elkészített krimi-komédia akar lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése