Elindult a második fázis!

Shane Black: Vasember 3

Birtokunkba került egy hangfelvétel, az alábbiakban ennek írásban rögzített anyaga olvasható. A felvételt a 20th Century Fox kémei juttatták el szerkesztőségünkbe, egy Na’vi-fej alakú pendrive-on. Az adathordozón a következő txt file is mellékelve volt: „Csak a miheztartás végett: Mr. Cameron a felvétel meghallgatása óta bezárkózott az irodájába és új kamerarendszer fejlesztésébe kezdett!”

Elhangzott egy ismeretlen konferenciateremben, hónapokkal Bosszúállók bemutatása után.

Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a Disney és a Marvel kis- és középvezetőinek zártkörű ülésén! Mit is mondhatnék. Többéves megfeszített munkánk eredményei messze felülmúlták a várakozásokat. Nem éppen vagyunk az a cég, amely nem értékeli nagyra az egyéni teljesítményeket, de erre a kiosztott prémiumokból valószínűleg már mindannyian rájöttek. Én legalábbis nem találkoztam panaszos hangokkal. (Halk kuncogás.) Minek kerteljünk. Lemostuk a színről Harry Pottert, lealáztuk A Gyűrűk Urát, hogy A sötét lovagot már ne is említsem. Bevételi mutatóink az egekbe röpítettek minket! Büszkén üdvözölhetjük a Bosszúállókat a milliárdosok klubjában, méghozzá a képzeletbeli dobogó harmadik fokán! (Pohárcsörgés, zsivaly.) Zárójelben jegyzem meg, valamit igazán kezdenünk kéne már az Avatarral, meg James Cameronnal. (Nevetés.) De nem csupán azért vagyunk ma itt, hogy ünnepeljünk, hiszen birodalmunk jövőjéről lesz szó. A Marvel filmuniverzum kibővített, második fázisával, melynek pillérei a Vasember 3 (2013), a Thor 2 (2013), az Amerika Kapitány 2 (2014), illetve Galaxis Őrzői (2014), nem fogjuk alábbadni, és ha előbb nem, a 2015-ös Bosszúállók 2-vel letaszítjuk a trónról ezt az öntelt kékmacska-imádó Cameront! (Üdvrivalgás.)

Egy kellemes vacsorán vagyok túl, melyet Shane Black, a Vasember 3 rendezőjének társaságában töltöttem. Lázasan folyik a munka, állandó személyes felügyeletem alatt. Tony Stark karakterét tovább árnyaljuk. Miután kis híján belehalt a new yorki ütközetbe és szembesült az idegen világok harcosainak erejével, Tony szorongó figuraként tér vissza a vászonra. Első látszatra ugyanaz az öntelt ficsúr lesz, akit imádott a közönség, de éjszakánként nem tud aludni, újabb páncélokat készít magának, egyre jobban félti kedvese, Pepper életét, és ez a felelősségérzet elkezdi felemészteni őt. Nagyszerű kiinduló helyzet, már Shane-t is vállon veregettem! És itt, amikor hősünk mélyponton van, be kellett hoznunk egy igazi nagyágyút! Bumm, megérkezik Mandarin, Stark egyik legerősebb képregényes ellenfele, a Tíz Gyűrű Terrorszervezet vezére. Hogy mennyire kemény ellenfél Mandarin? Nos, egy tavalyi felmérésünkből kiderült, hogy a szuperhősfilmek nézői egészen oda vannak a törött maszkok látványától, és ebben végre nálunk is részük lehet!

Na, azért minket sem ejtettek a fejünkre! A jól bevált recepten nem fogunk változtatni, a Vasember ugyanaz a pofátlanul vicces zseni marad, akinek megszoktuk, a film pedig habkönnyű és pörgős, a sötét tónusokat elég lesz majd az előzetesekben hangsúlyozni. – Egyébként nagyon szeretném, ha a Thor 2 első trailerében is lenne egy kép, ahol a hős rezignáltan térdre rogy, de ez persze a jövő zenéje. Ezen a ponton, a törött maszk után még nincsen ám vége a nézők kényeztetésének! Az új filmünk tele lesz finom kis fordulatokkal. Sőt, a Ben Kingsley által nagyszerűen megformált Mandarin maga is egy jókora fordulat lesz. A tányérjuk alatti cetliken elolvashatják, mire gondolok. (Hümmögés.)

Sokat gondolkodtunk a páncél továbbfejlesztésén, hiszen az új dizájn nem pusztán a Happy Meal mellé járó ajándékfigurák miatt fontos. Na jó, azért is. Talán mindannyian tudják, hogy a képregény bizonyos részeiben Tony képes az idegrendszerével irányítani a vasruhát. Örömmel jelentem be, grafikusaink lázasan dolgoznak ennek az apró alkatrészekből magától összeröppenő páncélnak a megvalósításán. Az első tesztfelvételek alapján azt kell, hogy mondjam, zabálni fogja a nép! Ahogy azt az újítást is, hogy Tony néhány akciójelenetben úgy váltogatja majd a páncélokat, mint a láncdohányos filmproducer a cigarettát. Ne ijedjenek meg, rágyújtani ebben a filmben senki nem fog, de még a hősre oly jellemző whisky-s poharat is sikerült mellőznünk, részben szülői kérésekre. Reméljük az öregebb geekeknek ez nem fog feltűnni.

Hölgyeim és Uraim, Shane Black Vasemberét úgy fogjuk meghirdetni, mint a trilógia legsötétebb darabját, tele pátosszal és küzdelemmel. Aztán, miután fölkeltettük az érdeklődést a film iránt, a rajongók mégis ugyanazt a laza, imádnivalóan öntelt Starkot fogják kapni, akit már megszoktak. Ez kérem a tökéletes recept, a kombináció, melyben a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Azt kérdezik tőlem, hogyan tovább? Chris Hemsworth-szel tegnap forgattunk le a jelenetet, melyben Thor vicsorítva sárba rogy az esőben. Ettől persze még ugyanaz a Thor lesz ő is, akit a nézők annyira szeretnek. Köszönöm Szépen! (Tapsvihar.)

Boom Csiki Wáwá!!!

Hogy lehetne itt felpörgetni a dolgokat? Mondjuk egy trailerrel, amit én nem vagyok hajlandó megnézni!!!

The Man of Steel trailer

Kondenzcsík rulz!!!

Podcast #1 - The Amazing Spider-Man

"Szállítom nektek a bulit!" - Bosszúállók (Avengers) kritika

(teljesen spoilermentes, annyira, hogy még a történetről sem írok)

Mikor Bryan Singer (a Közönséges bűnözők rendezője) 75 millió dollárt kapott egy a világon sokak által épp csak hallomásból ismert képregény, az X-men megfilmesítésére, a konkurens hollywoodi stúdiók fejesei összehúzott szemöldökkel várták a 20th Century Fox orbitális bukását. Singer filmje nemhogy nem bukott meg, bevételei alulról súrolták a 300 millát. Ez 2000-ben történt és Rozsomákék hatalmas sikerén fölbuzdulva egymás után kezdték a stúdiók ringbe küldeni nagyköltségvetésű, popcornizált képregényadaptációikat olyan mennyiségben, hogy ma már ember legyen a talpán - de legalább lelkes filmrajongó - aki képes eligazodni az eredettörténetek, folytatások és előzményfilmek CGI áztatta küzdőterén.

Hamar kiderült, hogy nem lehet minden képregényadaptációból aranytojást tojó tyúk, a filmek színvonala is erősen stagnált. Épp ezért döntött úgy a talán legnagyobb szuperhősgyár, a Marvel, hogy filmforgalmazóvá lép elő, és kezébe veszi saját karaktereinek filmes pályafutását. Az eredmény felemás lett, de ezt mindenki maga dönti el.
A Marvel nem titkolt célja volt az is, hogy legnagyobb képregényhősei* saját eredetfilmjük után - ahogy a füzetekben is sokszor megvalósult - közösen fogjanak össze a világ megmentéséért.

Ekkora hajcihő után jogos elvárás a szuperhősfanok részéről, hogy az idén érkező Bosszúállók film valaminek a betetéződése legyen. Ez a "valami" pedig az inkább akció és látvány, semmint cselekmény-orientált szuperhősfilm. :) Sikerült. A Bosszúállók ennek a künnyű, "puskapordurrogtató" műfajnak a tökéletes esszenciája, az i-re fölkerült pont, vagyis inkább az ó-ra fölkerült vessző. :)

Joss Whedon geek és rendező ezúttal sem talált ki semmi újat, egyszerűen csak minden előző társánál jobban tudja mi kell a népnek: letaglózó akciójelenetek és lehengerlő dumák. Na, azért nem olyan egyszerű ez, mint ahogy hangzik. Whedon olyan boszorkánykonyhába csöppent, ahol mindvégig jelen voltak az összetevők, de senkinek nem sikerült még ilyen jó főzetet kihozni belőlük. Az arányérzék a kulcsszó, e miatt nem unatkozunk egyetlen pillanatig sem, és ezért nem érezzük túl soknak ezt a pofátlanul nagyra terebélyesedett cirkuszt. Mert cirkusz ez a javából, első osztályú bohócokkal, artistákkal és bűvészekkel. Mi pedig gyerekekként tapsolunk a show minden apró mozzanatán, izzadó tenyerekkel várva, hogy mi lesz a következő durranás. Amikor elfáradtunk egy összecsapásban, nagyszerű tempóban érkezik egy humorbomba (meglepő módon Hulk hozza majd a legjobb vicceket), hogy aztán folytatódjon az eszméletlen zúzás.

Whedon talán mégsincs annyira nehéz helyzetben, ha a karakterek működését nézzük. Nekem az a véleményem, hogy egyik előzményfilm sem volt rossz, úgy értem, zavaróan rossz, és valamennyire mindegyikben sikerült megkedvelnem a főszereplőt, ami már a Marvel, a filmgyártó Marvel érdeme. Ezért azt mondom, ha az előzmények emlékével ülök be az Avengersre, zokszó nélkül adom neki ezt a 10 csillagot, de ha azok nélkül, akkor valamivel kevesebbet kaphat csak, még ha annyira meggyőző is ez a vérprofi puskapordurrogtatás.

*(Pókember kivételével akinek jogai egyelőre a Columbia Picturesnél vannak, ahol ennek köszönik szépen, nagyon örülnek)

2011 nyolc legjobb filmje!?

Azon kaptam magam, hogy eltelt egy év, és a blogot bizony rettentően elhanyagoltam. Nem mondom, hogy bánom, volt sokkal jobb dolgom is, mint álmatlan éjszakákon koptatni a billentyűket, kultúráról okoskodni. Részben magánéleti jóságoknak, kedvességeknek, szépségeknek - fokoznám még, de rájöttem, nem itt van a helye:) - is köszönhető, hogy jóval kevesebb filmet láttam idén, mint tavaly, (ami alighanem rekordév volt az életemben). Ahogy mondtam is, bánja kánya, de azért a blog nem pusztul el, sőt, talán egyszer még főnixmadárkodik egyet. Addig is íme egy rövid agymenés 8 jó filmről 2011-ből. Ha valaki még olvassa egyáltalán... :)

8. X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)

Nem az előzménysztori agyafúrt kigondolása, de mégcsak nem is a rendező (Matthew Vaughn) egyedi szemlélete tette igazán jóvá az első osztályos mutánsok filmjét. Az - mármint egyedi szemlélete - ugyanis nincs. Az akciójelenetek éppúgy össze lettek lopkodva, mint maga a cselekmény. Vaughn azonban már többször bizonyította, hogy a szerethető karakterek ipari gyártásával igen ügyesen boldogul.

Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy motivációk terén mind Xavier, mind Erik messze a legkidolgozottabb szuperhősök között vannak, a First Class így lehet egyszerre bosszú és szuperhősfilm, ráadásul két markáns, nagy dolgokra hivatott, de még folyamatosan változó személyiség megférhetetlenségének története. Emberi érzelmek. Néha már majdnem tragédiák.

7. Majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

Ki hitte volna, hogy ilyen elegánsan, szépen meg lehet alapozni egy 43 (!) éves filmtörténeti klasszikust! Az új Majmok bolygója megássa a talajt Charlton Heston-éknak, méghozzá okosan. A szuper-intelligens csimpánz, Cézár felemelkedése sorsszerű, az elnyomottak, a kitaszítottak allegóriájává válik, és ettől lesz egészen drámai a helyzet, pláne a további események ismeretében. Agyon lett szajkózva, de igaz: a CGI pár helyen veszett-jól néz ki.

6. Frászkarika (Fright Night)

Hatalmas köszönet illeti az alkotókat a 80-as évek tinifilm hangulatának tökéletes megidézéséért. A Las Vegas melletti csöpp városka atmoszférája zseniális lett. És akkor megjelenik Anton Yelcin (Charlie) aki mintha Marty Mcfly országos cimborája lenne, úgy motorozgat az örök naplemente "sújtotta" kertek alatt. Bónusznak kapunk egy elképesztően szexi, laza, de még éppen klasszikus sármú vámpírt Colin Farreltől, és innentől jöhet az abszurd horror valamennyi bevált fogása. Nyalogathatjuk a szánk szélét mi is.

5. Idegen arcok (Attack the Block)

Jaj, dehogyis az a legnagyobb szívás ufókám, ha a vadnyugaton landolsz a brancsoddal! Sokkal, de sokkal kellemetlenebb terep egy alien-nek napjaink londoni gettója. Amilyen idétlen ötlet tizenéves rablósuhancok közé vérengző szörnyetegeket dobni az égből, itt kérem annyira ügyesen ki lett használva! Persze egy idő után már nem a farönk egyszerűségű sztori az ami fontos a nézőnek, hanem a zseniális gyermekszínészek átélése, ahogy pofán rúgnak még egy betolakodót néhány csöppet sem visszafogott "fuck off" kíséretében.

4. A guardista (The Guard)

Az Erőszakik (In Bruges), a 2000-es évek egyik legjobb filmjének bevált formuláit követi Martin McDonagh alkotása, ami nem is véletlen, hisz Martin az előbb említett film rendezőjének testvére. Az almák közel estek egymáshoz: arcpirító nyersesség találkozik egészen finom angol humorral, mindezt nagyszerűen fényképezett és éles szemmel bemutatott közeg (csak most Brugge helyett az ír vidék) teszi emlékezetessé. Na meg Brendan Gleeson szívbemarkolóan fancsali ábrázata.

3. Drive - Gázt! (Drive)

Ettől megmondom őszintén többet vártam, vagy nem is ez a jó kifejezés: Mást. Visszagondolva azonban be kell látnom, hogy a Drive nem akar nemzedékek ízlését meghatározó, stílusteremtő mozi lenni. Ehelyett olyan erős kontrasztba állítja a brutalitást és az esztétikumot (a fényképezés valami gyönyörű), hogy ezzel máris érezheti a néző, mit jelent egy meghasadt életű ember számára a felszínre jutás lehetősége. Milyen az, amikor minden rendelkezésre álló eszközt bevetve indul valaki útnak a feloldozás reményében. A Drive nemcsak macsóságból, de romantikából is jelesre vizsgázik, még úgyis hogy nem 100%-ig jó értelemben "művészfilmes" pár helyen. Hogy miért a 3. mégis? Mert a képek bevésődtek a fejembe, és folyton arra gondolok, na, ezt újra kéne nézni minél előbb.

2. Melankólia (Melancholia)

Az a világvége, ami az ember fizikai pusztulásával jár, vásznon ma már egészen közhely. Trier természetesen nem is erre vállalkozott új filmjével. A Melancholia bolygó szerencsétlen érkezését Justine (Kirsten Dunst) lelki világvégéjével vonja párhuzamba. Az egy dolog, ha az emberiség elpusztul egy kozmikus esemény által, de a legborzasztóbb hidegrázást mégiscsak az okozza, amikor valaki olyan mély depresszióba süllyed, amelyben belső világa hullik apró darabokra, és a szilánkokból már nem is lehet összeállítani semmit. A film atmoszféráját tekintve gyermekkori rémálom, mondanivalója pedig megérne a pszichiátriai konferenciát, de többrétegűségénél fogva beszélhetünk akár az értékpusztulásról, vagy a beteljesülésről is (Bumm).

1. The Sunset Limited

Az idei első helyet egy kétszereplős TV-filmnek adom. De micsoda TV-film és micsoda két szereplő! Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson abba a színészi korba értek, amikor már mindent elhiszünk nekik, ami elhagyja a szájukat. Hát még ha Cromack McCarthy intelligens, sziporkázó dialógusait pörgetik végig!

A bőrszínét tekintve is Fekete-Fehér páros egymás inverzei. Fekete az emberségbe kapaszkodó, örökké reményteli hívő, egyszeri ember, Fehér pedig a mindenből, de legfőképp magából kiábrándult professzor, tudós. Boldogok-e a szegény lelkűek? Miben lelhetünk támaszra? Talán nem túl bagatell kijelentés, hogy a dráma és az abból készült film, vagyis a két szereplő találkozása egész izgalmas válaszokat rejteget ezekre a hülye kérdésekre. Is.

Green Lantern 4 (!) perces előzetes

Elsőre gagyinak tűnt, most meg már igazán nem tudom eldönteni, hiszen ez a négy perc egészen grandiózus. Vajon lehet majd igaziból is nevetni Reynolds poénjain, vagy inkább csak kínosan somolygunk?

Amerika kapitány trailer (2011)

Mondhatni, hozza a kötelezőt, a megérzésem, hogy közepesnél nem lesz rosszabb, de semmi extra.

A második Thor trailer (alighanem)

És először tűnik szimpatikusnak a film. A rendező Kenneth Branagh, és érvként ott van még Natalie Portman is, meg az a férfi felsőtest, bár az nem feltétlenül nekem érvel.

X-Men: First Class trailer (2011)

Magneto és Xavier fiatalon? Rakétaválság? A béke soha nem volt lehetséges út? Lássuk az első osztályos x-menek bemutatóját!

Andrew Garfield fölhúzta az új jelmezt

Nem kell már olyan sokat aludni 2012-ig... :) (Kattintásra nagy méretben csodálhatjuk Ő véznaságát)

Scott Pilgrim Vs The World (2010)

Egy film az legyen film, egy képregény pedig legyen képregény. Azt hittem elég nyitott vagyok az efféle, "műfaji" keveredésre, de a Scott Pilgrim végleg eldöntötte bennem a kérdést. Azért is, mert itten kérem már a szezon keveredik a fazonnal. Ambivalens dolog: a vérprofi vágások, feszes, pörgős viccek, a tulajdonképpen szórakoztató fahumor és remek látvány ellenére egy vértelen és unalmas filmet rendezett Edgar Wright. Színtelen történet, és még ennél is vérszegényebb alakítások. Aki még nem ábrándult ki teljesen Michael Cerából, az most meg fogja tenni. Unásig ismert karaktere életképtelen, aki még most is azonosul vele, annak érdemes elgondolkodnia egy kiadós életszemlélet-váltáson. :P (Van azért pár vicces mellékszereplő, pl. a vega ex)Ez a fajta adaptáció (próbáljuk a teljes képregényélményt visszaadni) alighanem csak a legritkább esetben sülhet el jól. Profizmus + rossz döntések = langyos filmecske.

Bréking Nyúz: Thor videó!

Nos úgy látszik, aki lemaradt, kimaradt, de csak egyelőre, hisz hamarosan jön az első hivatalos trailer is!

Scott Pilgrim Vs The World trailer (2010)

Még egy érdekesnek tűnő képregényadaptáció. Nálunk csak októberben jön...

Kick-Ass (2010)

Hollywood mítoszteremtő képességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy mára a világ minden táján pontosan tudják a filmrajongók: Superman-nel, Pókemberrel és a többi kosztümös csodalénnyel nem érdemes újat húzni. A képregénykiadók különálló, de mégis hasonló lényegű mondakörök módjára ontják magukból az eredettörténeteket. Újabb és újabb bosszúszomjas természetfeletti karakterek emelkednek föl és buknak el a lapjaikon, néha szinte antik hősök módjára. A képregényvilágra kevésbé nyitott (pl. kelet-európai) országok popkultúrájának is egyre inkább szerves részévé válnak/váltak a maszkos igazságosztók, és ez főleg a mozinak köszönhető.
A trükktechnika is eljutott arra a szintre, hogy csillagászati költségvetés nélkül látványos akciókat hozzanak létre, így immár egyre többen ismerik azt a kéjes érzést, amit a testről lepattanó golyó hangja, vagy egy high-tech páncél sisakjának helyre koccanása okoz. A szuperhősök dicsfénnyel, olykor megvetéssel kikövezett útja olyan formulákból építkezik, melyeket minden valamirevaló tősgyökeres rajongónak – geeknek – illik betéve tudnia. Nekik igazi kincs lehet a Kick-Ass, de biztos sokan vannak, akik öncélú, vérben tocsogó paródiát látnak benne. Ezért is volt kétes a hazai forgalmazása. Meg azért is, mert Matthew Vaughn filmjében egy 11 éves kislány néhány másodperc alatt tucatnyi rosszarcú beleit ontja ki úgy, hogy közben űbervagány beszólásokra is bőven marad ideje. Ha túltesszük magunkat az erkölcsi dilemmán – ha-ha mért ne tennénk, hisz geek-ek vagyunk – a nyár egyik (sőt, talán) legszórakoztatóbb akciófilmjében lesz részünk, amely mellett az amúgy egész jól sikerült Vasember 2 is csak a jobb CGI tekintetében rúghat labdába. Remekül elhelyezett poénokban, feszes és átgondolt "badass" akciójelenetekben éppúgy nem szűkölködik a Kick-Ass, mint szeretnivaló karakterekben. Kell ennél több? Egy könnyed esti mozizáshoz aligha.

Évzáró 2009 - A legrosszabbak

A magyar cím alól elérhető a trailer, az eredeti cím pedig a film imdb oldalát rejti.

Szörnyek az űrlények ellen (Monsters vs. Aliens)

A Dreamworks-nek már majdnem sikerült a Pixar méltó ellenfelévé válni tavaly (Kung Fu Panda), erre bedobják ezt a régi sci-fikből feleslegesen újrahasznosított, szinte tökéletesen humortalan izét. Sajnálom.

X-men a kezdetek: Farkas (X-men Origins: Wolverine)

Hugh Jackman izmos, izzad és gyak másfél órán keresztül. Sajnos több kifejezetten gáz alakítással találkozunk a játékidő alatt. Rossz hangulatunkon csak súlyosbít a béna forgatókönyv. Hülyére vagyunk véve, ennek pedig az arcunk előtt suhogó fizikátlan CGI karmok a legjobb metaforái.

Ördög bújt beléd (Jennifer's Body)

Diablo Cody-ról (a Juno írója) - nem mondom, hogy mély megrendülésünkre - kiderült, hogy tud kifejezetten rossz scriptet is írni. Megan Fox látványa még mindig szórakoztat egy ideig, de néha csúnyának van sminkelve, ráadásul Amanda Seyfried minden tekintetben (külsőleg, belsőleg) jobb nála. Lapos, nagyon lapos.

Felpörgetve 2 - Magasfeszültség (Crank 2 - High Voltage)

Parasztvakítás mesterfokon.

Leszbikus vámpírok gyilkosai (Lesbian Vampire Killers)

Egyértelműen a ciki-díj győzetse. Rengeteg poénosnak szánt jelenet van benne, de ezeknek csupán töredéke (úgy 2 db.) csal ki némi mosolyt belőlünk. A film az Edgar Wright-féle komédiák sikerét igyekszik meglovagolni, a legkevésbé sem szimpatikus karakterekkel, és egy minden logikát nélkülöző, összefércelt forgatókönyvvel.

Vasember 2 trailer (2010)

Yeah baby, yeah...

Kick-Ass trailer (2010)

Állítólag a Mark Miller képregényéből készült Kick-Ass "megdöbbentő" film lesz. Annyi már látszik, hogy dögös a fényképezés és dereng némi wannabí érzés. Várjuk.

Black Lightning trailer (2009)

Vissssza kelll velem jönnöd, Borisz!!! Vááá!

Wanted (2008)

Kb. 90 perces faszán megkomponált videóklip a Wanted, hívhatjuk a 21. század akciófilmjének, vagy egy nyugati mozin szocializálódott (egyébként vitathatatlanul tehetséges) orosz rendező agymenésének. Nem akarom feleslegesen járatni a számat, a csúcspont, amikor Angelina Jolie egy 1200-as tuningladával belehajt a mozgó vonatba. Hogy erre 2008-ig kellett várni! Hát most megkapjuk lassított képekkel, szexszi sminkkel és Swarzeneggeri magaslatokban röpdöső monológokkal. (James McAvoytól még sokat várhatunk a jövőben!) Megosztó film, lehet utálni és imádni, ami jó. A langyos dolgokat kiköpik.