Sok-sok idei film hét percben. Kemény meló lehetett, de érzi a ritmust a srác...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wtf. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wtf. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. december 24., csütörtök
2009. október 14., szerda
The Expendables trailer (2009)
A fodrász küldte őket :)
2009. augusztus 8., szombat
Filmes napló
Mától elérhető a linkek közül a filmes naplóm, ami igazából csak egy lista, amibe igyekeztem följegyezni minden mozi ill. eleve dvd-re szánt filmet, amit január óta láttam. Nem mintha ennek sok értelme lenne, de 0-10-ig potoztam valamennyit. A csillagozottak különösen tetszettek. Sajnos van amit elfelejtettem beírni, meg ilyenek. De meg lehet nézni, majd igyekszem frissítgetni.
2009. július 19., vasárnap
2009. február 9., hétfő
Benjamin Pixel
Megdöbbentő videó arról, hogyan csináltak öregembert Brad Pittből.
2009. január 30., péntek
Omaha Bitch - Orgasmic Troopers
A második klipp persze már nem üt akkorát, mint a zseniális Dancing Cyprine, minden esetre én már harmadszor nézem, és bizony ez se lett semmi. Talán mondanom sem kell, hogy a zene is oda van rakva rendesen.
2009. január 25., vasárnap
Tom & Jerry Garfield sorsára jut
A Warner úgy döntött van elég pénz fantázia egy élőszereplős Tom és Jerry filmben. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a készülő mozifilmnek az alapanyaghoz nagyon kevés köze lesz.

2009. január 9., péntek
The Mutant Chronicles (2008)
Vigyázat, ez a film nagyon tud fájni! De csak azoknak, akik nem csípik a sztoriban vérszegény, akcióban viszont vérbő mozikat. A gore faktor már-már kiakad, miközben hangosan röhögünk az idiótábbnál idiótább beszólásokon. A grindhouse műfaj újra virágozni kezd? Visszatérnek még azokat a hősök, akik nem kérdeznek, csak nyiszálnak? A The Mutant Chronicles fölvillantja a reményt. A többiek részéről, - akik eddig sem szerették ha egy film fölvállaltan hülyére vesz mindent és mindenkit - erős utálkozás várható.

2700valahányban járunk és a hatalmak állandó háborúskodása fölébreszt egy többezer éve föld alatt pihenő gépet, ami mutánssá változtatja az embereket. A hanyatló emberiség sorsa néhány olyan tökös (akadnak hölgyek is, de mindegy, értitek) katonán múlik, akiknek nincs már veszteni valójuk, de főleg agyban nincs! :D

Leszögezném, hogy nem egy jelentős alkotásról van szó, mégis kaphat legalább kettő nagy pirospontot. Az egyiket a (egyébként nagyon komor) látványért osztom ki neki. Van itt minden gőzűrhajótól (!) kezdve középkori kardokig, náci tiszttől kezdve kamikáze veteránig (nem hinném, hogy valaha volt olyan, de jól hangzik, ha-ha). De tényleg, a nyitójelenet mintha csak a Kelly hőseinek kifigurázása lenne, mindenki tojik rá, hogy 800 évvel vagyunk a második világháború után, a díszletek és a jelmezek leginkább erre a korra rímelnek. És jól festenek, különös apokaliptikus hangulatuk van. A másik pirospont a rendezőnek jár, mert szereplőit sikerül végig úgy mozgatnia, hogy a blődli szituációk nem erőltetettnek tűnnek, hanem inkább viccesnek.

Ennek ellenére nem vált világot a mozi, sőt teljesen felejthető. Sem Ron Perlman-re, sem John Malkovich-ra nem a mutánsos filmjük miatt fogunk emlékezni. Thomas "Nem Nézek a Kamerába" Jane viszont szerintem jobb itt, mint a botrányosan gyenge Ködben volt. Színészkedni azért még mindig nem tud.

2008. december 31., szerda
War, Inc. (2008)
Komolyan mondom, remekül szórakoztam. Fura egy mechanizmus, mégis működik: ha egy amerikai alkotás arcon köpi amerikát, azt imádják a nézők. Hogy miért általánosítok? Nézzétek csak meg, hányadik a Harcosok klubbja az Empire magazin "Minden idők 500 legjobb filmje" listáján. Igen, a lap amerikai. A War, Inc. minden ízében filmszatíra, akkora pofonokat és seggberúgásokat oszt a globalizációnak, hogy azokat minden valamirevaló aktivista megirigyelhetné. Lehet, hogy naivság, de írásomban figyelmen kívül hagyom a miért-et, és igyekszem a hogyan-ra koncentrálni.
John Cusack egy kitalált nagyvállalat bérgyilkosaként (!) utazik egy kitalált arab országba, hogy a vállalat érdekeinek megfelelően végezzen egy dúsgazdag emírrel, ezzel kirobbantva egy jó kis háborút. A cégnek ez azért fontos, mert főleg fegyvergyártásból származnak a bevételei. Nem tudom eldönteni, hogy tankokra ételreklámot tenni az év legnagyobb pofátlansága, vagy legszatírikusabb húzása. Merthogy a kitalált étteremlánc ugyanúgy jelen van Turakisztánban, mint a Coca Cola, vagy a Britney Spears másolat popsztár. Kaotikusak az állapotok, az ember az egyik pillanatban még arab haverjával hamburgert majszol és a szexi Yonica Babyyeah-ről beszélget, (Hilary Duff) a következőben leröpül a feje egy kézigránáttól. A slussz poén, hogy ezen a kutya sem csodálkozik.
Cusack nálam az abszolút kedvencek közé tartozik, és aki így van ezzel, annak nem okoz csalódást. Kiégett, irónikus bérgyilkos, aki meglehetősen instabil idegileg, de ha helyzet van, gond nélkül intéz el 6 fegyveres embert fél perc alatt. Az a durva a filmben, hogy az egyik pillanatban még egy komikus jelenetben vagy, ahol Dan Aykroyd a vécén ülve adja ki a feladatot a hősnek, a következőben science fiction-be illő fegyvereket látsz egy személyautó tetején (buy now!), ezt pedig bármikor követheti egy precízen megkoreografált verekedős rész. Ezért is nehéz kicsit befogadni a filmet, mert néha nem tudom, tulajdonképpen mit is látok, mi volt az alkotók célja.
Szerintem Joshua Seftel rendező egy olyan középutat akart találni filmjével, ami eddig nem létezett. Akció, melankólia, csípős humor, altáji humor, kemény globkrit és mind azonos szinten állnak! Kérdés, hogy sikerült-e a rendezőnek megvalósítania az elképzeléseit? Én azt mondom, a több szempontból is hasonló Southland Tales-nél jobb, élvezhetőbb filmet készített. Hiszen a szereplőket (Marisa Tomei-vel és Joan Cusack-kel együtt, aki a valóságban John testvére) ingencsak lehet kedvelni. Én még azt is meg tudtam bocsátani a filmnek, hogy a vége egyszerűen le van csapva, mint egy fej: a rakéta miért is ne hibásodna meg az utolsó pillanatban... Ja persze, hogy a jók győzzenek...
Nagyon szerettem, durva „hibák” ide, vagy oda.



Nagyon szerettem, durva „hibák” ide, vagy oda.

2008. november 14., péntek
Milyen jó is
ha valaki komolyan veszi a hülyülést. Abból néha (na jó, nem túl gyakran, és nem túl sokáig, de) hallgathato elektro muzsika lesz.
Hellogoodbye - Here [In your arms]
Discover hellogoodbye!
Hellogoodbye - Here [In your arms]
Discover hellogoodbye!
2008. május 9., péntek
Előzetes: DJ Bobo után szabadon
A Walt Disney-nél valakinek elment az esze.
A többieket meg sajnos jól fizetik.
Vagy ettől csak nekem áll fel a szőr a hátamon?
A többieket meg sajnos jól fizetik.
Vagy ettől csak nekem áll fel a szőr a hátamon?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

Nem csak mozis blog - 2011
e-mail: kasafero@gmail.com