2009. január 21., szerda

Épp most jövök

A Moliére első felvonásáról a Petőfi Színházból. Azért az elsőről, mert úgy éreztem a végén, hogy legkisebb dolgom is nagyobb annál, mint végigülni ezt a Bulgakov darabból készült előadást. Van pár érdekes megoldás, de ez egytől egyig a díszlet használatában merül ki. Ami végül kikergetett az a teljesen fölösleges csöndek, "hatásszünetek" özöne, ami nagyban hozzájárult, hogy az előadás élvezhetetlenül lassú legyen. Régi Petőfis hagyomány szerint sikerül belecsempészni egy színpad mértani közepén precíz fénnyel megvilágított behugyozást és Eperjes az egyik jelenetben fél percig fityiszt mutogat a levegőbe és csapkodja seggét, mert az vicces.
Ne is csodálkozzon egy kőszínház, ha ezalatt a nézők folyamatosan hangosan beszélgetnek, röhögcsélnek (oké, diáknézők is akadtak, de azért megjegyezném szörnyű élmény), és a sötéteknél harsog a "szabad a csók". Habár az viccesebb volt, mint a poénok a színpadon.

1 megjegyzés:

(ary)komate írta...

Én VÉGIG fogom nézni.
Egy valamire jó a Petőfi... kínomban még sosem nevettem annyit színházi előadáson, mint itt.
Egyszerű diák vagy? Csak hírből hallottál a színjátszásról, de profinak akarod érezni magad?
Gyere a Petőfibe. Nálunk megkapod.

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com