2009. január 31., szombat

A csíkos pizsamás fiú (2008)

Egy picit szigorúnak tartom a kritikákat a filmről, amik azt mondják „felületes történelemóra” és hogy olyan, mintha a „jobb” holokauszt filmekből kiszednénk a szentimentális jeleneteket és egymás mögé raknánk őket. Egyrészt a történelmi hátteret egyáltalán nem érzem fő sodornak, másrészt meg a film nem esik szentimentális túlzásokba, éppen az elfogadható szinten marad. Tény, hogy gyerekszemmel más szférába helyeződnek a haláltábor borzalmai de ettől még nem csap át ömlengésbe a sztori (ahogy Az élet szép esetében sem történt). A színészi játékra, a rendezésre és az egész filmre azt lehet mondani korrekt munka.John Boyne regényének adaptációjában egy SS tiszt nyolcéves kisfia összebarátkozik egy zsidó fiúval a házhoz közeli koncentrációs tábor kerítésén keresztül. A gazdag, elit srác és az éhező, rabruhás fiú barátkozása (olcsó eszközökkel vagy sem) a film legerősebb jelenete. A zseni gyermekszínészeken már meg sem lepődönk, a felnőttek (köztük jó néhány magyar név) háttérbe szorulnak játékuk mellett, ahogyan azt a dramaturgia is diktálja. Lehetőségként az is benne van a filmben, hogy az első „holokauszt gyermekfilm” lehessen. Talán így lett volna a legérdekesebb, de mégsem ezt az utat választja, inkább a Sorstalanság és Az élet szép nyomdokain halad. Az elektromos kerítés tehát nem változhat lepkehálóvá, a borzalmak nem kerülnek új megvilágításba, ennek köszönhetően pedig A csíkos pizsamás fiú felejthető darab lesz.Nekünk minden esetre nem lehet panaszunk, hiszen hazánk nemcsak a forgatási helyszíneknek adott otthont, hanem a stáblistát is nagyon sok névvel gazdagította. Reméljük, hogy a jövőben minél több színvonalas produkcióban tud közreműködni Etyekwood.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com