2009. január 3., szombat

El Orfanato (2007)

Egy mondatban: Kötelező darab, nagy erénye, hogy mindenféle CGI csoda nélkül teremt igazán meghökkentő pillanatokat, bizonyítja, hogy a spanyol horrorokban lehet bizodalmunk (és erre már nem is csak Del Toro neve a garancia), ennyire szép, megható befejezést pedig talán még senki nem rakott horrorfilm végére.

3 megjegyzés:

(ary)komate írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
(ary)komate írta...

Jaaj, igen :)
Ezt a filmet láttam én is, már nem is emlékszem mikor, tán nyáron.
Azóta szeretek ilyen fogócskás szoborjátékot játszani. Bár a filmben kirázott tőle a hideg.
Talán éppen azért van a filmnek ekkora hatása, mert az ellentétes érzések egymás katalizátoraként hatnak. Értem itt a félelmetes, és a szeretetteli jelenetek, és jelenségek keveredését, és összhangját.
Úgy működik, mint a mogyorós csoki, vagy a csokis ropi. :) Vagy a sajtos pogácsa almával...
Azért is marad meg bennünk a kettős érzés, és a csoda, mert végig fent marad a feszültség, mert nem tudja a néző, hogy mitől kell félni, és hogy mi jóindulatú valójában. Csak pillanatnyi benyomások vezérlik a figyelmet, és pattogtatják tovább a következő hatásig. Ez azonban egyáltalán nem okoz diszharmóniát, sőt a film dramaturgiája abszolút átgondolt, és jól követhető. Az író, és a rendező tudja, hogy hogyan kell a képzelettel játszani.
Élvezhető. :)

ferci írta...

tudják bizony.

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com