2009. január 9., péntek

The Mutant Chronicles (2008)

Vigyázat, ez a film nagyon tud fájni! De csak azoknak, akik nem csípik a sztoriban vérszegény, akcióban viszont vérbő mozikat. A gore faktor már-már kiakad, miközben hangosan röhögünk az idiótábbnál idiótább beszólásokon. A grindhouse műfaj újra virágozni kezd? Visszatérnek még azokat a hősök, akik nem kérdeznek, csak nyiszálnak? A The Mutant Chronicles fölvillantja a reményt. A többiek részéről, - akik eddig sem szerették ha egy film fölvállaltan hülyére vesz mindent és mindenkit - erős utálkozás várható.
2700valahányban járunk és a hatalmak állandó háborúskodása fölébreszt egy többezer éve föld alatt pihenő gépet, ami mutánssá változtatja az embereket. A hanyatló emberiség sorsa néhány olyan tökös (akadnak hölgyek is, de mindegy, értitek) katonán múlik, akiknek nincs már veszteni valójuk, de főleg agyban nincs! :D
Leszögezném, hogy nem egy jelentős alkotásról van szó, mégis kaphat legalább kettő nagy pirospontot. Az egyiket a (egyébként nagyon komor) látványért osztom ki neki. Van itt minden gőzűrhajótól (!) kezdve középkori kardokig, náci tiszttől kezdve kamikáze veteránig (nem hinném, hogy valaha volt olyan, de jól hangzik, ha-ha). De tényleg, a nyitójelenet mintha csak a Kelly hőseinek kifigurázása lenne, mindenki tojik rá, hogy 800 évvel vagyunk a második világháború után, a díszletek és a jelmezek leginkább erre a korra rímelnek. És jól festenek, különös apokaliptikus hangulatuk van. A másik pirospont a rendezőnek jár, mert szereplőit sikerül végig úgy mozgatnia, hogy a blődli szituációk nem erőltetettnek tűnnek, hanem inkább viccesnek.
Ennek ellenére nem vált világot a mozi, sőt teljesen felejthető. Sem Ron Perlman-re, sem John Malkovich-ra nem a mutánsos filmjük miatt fogunk emlékezni. Thomas "Nem Nézek a Kamerába" Jane viszont szerintem jobb itt, mint a botrányosan gyenge Ködben volt. Színészkedni azért még mindig nem tud.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com