Uuuuuuuu

Kispál és a borz - Űrbemarkoló

Kútfejek (2006)

Nehéz megszólalni. Pontosabban nehéz úgy beszélni a filmről, hogy az epés megjegyzéseket elkerüljük. A Kútfejek is annak a rendszerváltás óta tartó vajúdásnak az eredménye Magyarországon, amely rendületlenül próbál színvonalas akcióvígjátékot adni a közönségnek, mégis csak torzszülötteket hoz létre. Tanulságos mozi, hisz megmutatja mennyire nem működnek azok az elemek nálunk, amelyek teszemazt David Finchernél a Harcosok klubjában, vagy Guy Ritchie-nél a Blöffben akkorát ütöttek.CGI-vel megbolondított kamera úszik át a falakon, már éppen fölkeltené az érdeklődésünket, még ha savanyodik is a szőlő a Tyler Durdon (Fight Club) párhuzam miatt. Csakhogy Fenyő Iván hangja szólal meg, és valami olyat csinál, hogy az komolyan mondom, undorító. Személy szerint semmi bajom vele, de az a micimackóba oltott mesélő karakter amit hoz, ki akar kergetni a filmről. Céltalan bolyongásával, következetlen, sőt már-már szürreálisba hajló megszólalásaival, igazi tenyérbemászó tapló intonációjával egyértelműen a film mélypontja, holott vele kellene leginkább azonosulnunk, ő a mesélő is.Eltalált jelenetet talán egyet tudnék említeni, ez a szökött fegyencek első feltűnése. Gesztesi Károly és Kálloy Molnár Péter brillíroznak, sajnos csak pár percig, a jelenet első felében, a második ott is úgy leül, mint a franc. Csak a szándék látszik, de az folyamatosan. Ez a szándék (szórakoztató akcióvígjáték a népnek) mindenképpen nemes és jó, de ahogy tálalják, az egyenesen merénylet ellenünk. A néző kérem olyan szinten hülyére van véve, olyan orbitálisan rossz vagy felesleges mellékszálakkal van teletömve a szája, hogy őszinte sértettséget érezhet a mozizás közben. A Fenyő Ivánén kívüli alakításokkal nem volt bajom a Kútfejeknél, remek színészeink (Dörner György, Kaszás Attila, Ullmann Mónika, Szerednyey Béla, Selmeczi Roland, Holecskó Orsolya) megtesznek minden tőlünk telhetőt, játékuk azonban mégis csak keserű hegedűszónak tűnik a süllyedő hajón, ami körülbelül a játékidő harmincadik másodpercében ütközött jéghegybe.

Resident Evil 4

Hát igen, két évvel a PS2-es, egy évvel a gamecubeos megjelenés után de egy hónappal a WII-os megjelenés előtt, ám a harmadik rész pc-s megjelenése után hat míg ps1es megjelenése után 8 évvel , körülbelül egy évvel ezelőtt végre megjelent a Resident Evil 4 PC-s verziója.(remélem nem zavarodott össze senki a java ugyanis még csak most következik...)
Szóval igen sok ember kíváncsi volt már rá hogy mit csinálhattak a CAPCOM-nál ennyi (akinek esetleg az első bekezdésből nem derülne ki 2 évig) ideig a Pc-s verzió elkészítésében. Nos a válsz igen egyszerű. De előbb egy kis bevezetés:
A játék főhőse nem más mint a második részből már megismert Leon S. Kennedy aki miután kiirtotta Racoon City összes zombiját az fogta magát és beált különleges ügynöknek gondolván hogy az majd jó nyugis lesz. Csakhogy jól kibasztak vele ugyanis valakik elrabolták az elnök egyetlen jányát és hát kimást küldenének érte mint egy lelkiekben megtört kora vén szociopatát ugye. Nos a nyomok egy kis Spanyolországi falucskába vezetnek ezért leont oda küldik 2 rendőr társaságában akik természetesen szörnyű véres halált halnak már a játék legelején, ráadásul a falusik nem túl vendégmarasztaló magatartása végett(átalakulnak csápos szörnyetegekké) Leonnak nem marad más választása mint szétbaszni az összeset colttal. Valahogy így kezdődik a játék.
A játékmenet is nagyban változott az elöző epizódokhoz képest, a kamera már nem rögzített hanem a karakterünk jobb válla felett található amolyan TPS nézet szerű a dolog. Emígy:A játékmenete sokal akcióadusabb pörgősebb lett, ami szerintem tökre jó, persze azért még így is vannak benne fejtörök de ezerszer könnyebbek mint az elöző részekben. Aztán az inventory is megváltozott: nem ládák vannak amiket bizonyos helyekről elérhetünk hanem van egy táskánk és abba pakolhatunk illetve bővíthetjük egy rendkívül szimpatikus árusnál pénzért, amire meg többek között varjak lelövésével tehetünk szert. Hatalmas kreativitásra vall még az univerzális akciógomb bevezetése: ha ez megjelenik játék közben a képernyő alján és megnyomjuk akkor Leon teszem azt kiúgrik az ablakon, látványosabban bassza szét a parasztasszony fejét stb...A látványvilág illetve a játék hangulata is megérdemel pár szót: mivel itt már nem zombik vannak hanem csápos vasvellás kisnyugdíjasok a készítők igyekeztek Cthulhu-s hangulatot előidézni ami a szürkés borús, viharos látványvilággal illetve a helyszínekkel (világtól elzárt kis falucska, középkori vár(ja itt asszem már szerzetesek vannak nem kisnyugdíjasok), kihalt sziget) elég jól sikerült szerencsére.
Node térjünk vissza arra hogy: mit csinált a CAPCOM az alatt a 2év alatt míg sokan a nyálukat csorgatva várták a PC-s megjelenést? Nos kérem semmit. A játék PC-s dobozára nyugodt szívvel ráírhatták volna hogy: NESZTEK BAZDMEG. De tényleg mintha az egész játék során csak azt szeretnék velünk éreztetni hogy húde fasza lehet ez péeskettőn. A játék irányítássá szörnyű: egér nincs ugyhogy billentyűzetről kell célozni a nyilacskákkal, a szóközzel meg lőni. A játék közben felugró( ja ezt el is felejtettem: hogy hihetetlenül interaktívvá tegyék a játékot, videók közben néha megjelenik hogy: most nyomd le az X gombot de kurva gyorsan mert különben szétbasz a szörny és szenvedheted elölről a rohadt hosszú pályát) gombot meg nem a billentyűzet megfelelő gombjára értik hanem a gamepadéra! Értsd: az ha megjelenik a nagy x akkor neked nem azt kell lenyomni hogy x hanem bal-alt vagy shift meg hasonlók. A játék grafikája alapból szintén kiábrándító de kiadtak hozzá egy patchet (ami csak az európai verzióval működik) ami lecserél elég sok texturát meg bekapcsol pár effektet, de azon nem változtat hogy a képarány 16:9 és nem lehet átallítani a világért sem! A videók tömörítéséért(640x480) szintén fel kéne csak pofozni a készítőket főleg hogy a WIIos verzióban lecserélték öket nagyobb félbontásúra.
Tehát az alapjáték kifejezetten szarul játszható még szerencse hogy van a sorozatnak egy csomó geek rajongója akik felhekkelték a WII-os videókat, csináltak hozzá egér patchet(ami ugrál még szaggat de azért sokkal jobb mint a billentyűzet), meg olyan patchet amivel már a billentyűzet gombjait írja ki a képernyőre a játék, és nem voltak rest mindezt feltenni az internetre. Ezek telepítése után már egy viszonylag szórakoztató játékot kapunk amely képes pár izgalmakkal terhes pillanatot okozni mindenkinek. Ha mindenképp értékelnem kellene talán egy hármast adnék rá(ötperhármast).

Vida Péter

10 nő

Azt hiszem, minden szépségversenynek ilyennek kellene lennie, mint ennek itt a blogban. Úgy értem, egy tagú zsűrivel. Senki mást nem kérdeztem meg, ez csupán az én szubjektív listám, nem annyira tehetségbeli, mint inkább esztétikai minőség szerint. Mit gondolhat a kedves olvasó, egy ilyen listát látva? "Na, a srác a hollywoodi húspiacon keresgél a valóság helyett.", "Heh, szép dolog a szerelem, még ha pixelek felé irányul is."
Dehát mit érdekelnek engem ezek a szúrások, amikor ennek a listának az összeállítása, és végigböngészése oly kellemes pillanatokat okozott számomra. :)

10.
Rhona Mitra - Mert mindene rendben van.

09.
Jessica Alba - Mert nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

08.Kate Beckinsale - Mert szerintem nem is savanyú, hanem bááááájos.

07.Charlize Theron - Mert ha nincs orknak sminkelve, angyalarcú.

06.Christina Ricci - Mert sokkal szexibb, mint amennyire pici.

05.Naomi Watts - Mert ő A színésznő, és mert ennyi idősen is ugyanaz a mosoly.

04.Jena Malone - Mert 14-nek látszik, de a szemében sokkal több van.

03.Zoey Deschanel - Mert azok a szemek...

02.Scarlett Johansson - Mert vele leélném... :)

01.Summer Glau - Mert ha ezt a fotót meglátom, az minimum másfél óra közepes sokk.

A Te listád hogy nézne ki?

Figyelem!

Kritikusok, elmélészek, hírközlők, zene, film, színház, irodalom és játékbuzik jelentkezését várjuk, az oldal életének felpezsdítése végett. Az elvárásaink természetesen nem verdesik az egeket, nem kell 26 bölcsészdiploma egy épkézláb véleményhez, bőven elég például a józan paraszti ész. Szóval, ha van időd és energiád, ha érdekelnek az említett témák és szívesen formálsz véleményt a kultúráról, jelentkezz a mozisbloghoz szerzőnek a kasafero@gmail.com ímélcímen. A legjobb, ha rögtön mutatsz is néhány írást nekünk. Bizonyos stilisztikai szintet (ahogy már említettem nem dosztojevszkijit) azért meg kell ütni a jelentkezőknek, de a lelkesedés és érdeklődés legalább ennyire fontos. Gyertek, csináljunk egy fasza multikulti blogot!

Wristcutters - A Love Story (2006)

Olyan jó, hogy Amerika nem csak szuperprodukciókat, hanem független filmeket is szül nekünk. Irónia nélkül mondom. Itt van például ez a remek fílgúd mozi minimál költségvetésből, ócska trükkökkel, de annál koncepciózusabb rendezővel és nagyon szeretnivaló karakterekkel. Néha mintha a Trainspottingot nézném, aztán jön a Tuti dolog road movie atmoszférája és a cím sem akar becsapni minket, akad itt szerelem is. Cigiznek benne, meg isznak is, néha egy két „fuck” is kicsusszan, talán ezért nem kellett a nagyoknak. Mondjuk tökmindegy, hiszen a Wristcutters úgy jó, ahogy van.Egy végtelenül egyszerű technikai megoldással – a színmélység visszavétele – máris szemünk elé tárulhat az öngyilkosok világa, akik gyakorlatilag pontosan úgy „élnek”, mint mi. Megölték magukat, erre belecsöppentek egy kicsit szürkébb világba, ahol nincsenek csillagok az éjszakai égen, soha senki nem mosolyog, és néhol feketelyukak bukkanhatnak elő. Ennyi, ezen túl minden ugyanaz a shit. Zia-val szakított a barátnője, rendet rak a szobájában, majd felvágja az ereit. Kis ideig unottan teng-leng az „alvilágban” aztán rádöbben, hogy időközben kedvese is odakerült. Orosz bevándorló haverjával (aki még az életben dacból agyonrázatta magát a gitárjával) a megkeresésére indul. Nagyon kellemes filozófikus pillanatokat okoz a film, elég csak a kocsi örökké megjavíthatatlan fényszóróira, az anyósülés alatt gomolygó fekete lyukra gondolnunk.A film okos, pont megfelelő egyensúllyal lavírozik a fekete komédia, a love sztori és a mese határvonalán. Shannyn Sossamon szép és életrevaló csajt alakít (ha-ha, de jó vicc), Shea Whigham szállítja a nevetés oroszlánrészét, Patrick Fugit pedig megfelelően szimpatikus a főszerepre. Rajtuk kívül Tom Waits-t említeném, az utolsó elégedett mosolyokat ő fogja kicsalni belőlünk, meg amúgy is akarjuk a rocksztárokat filmekbe!!!

Egy asszony illata (1992)

Kezdem a negatívumokkal, legyünk túl rajtuk, mert a film magávalragadó, emlékezetes pillanatokkal teli, kihagyhatatlan dráma. Csak túl hosszú. És az utolsó negyed óra kapkodva igyekvése, hogy elvarrjanak pár fölöslegesen szétfuttatott szálat, hagy némi kesernyés ízt bennünk. A másik a zene, egyszerűen túl csillivilli, zavart a csilingelése, kicsit mintha a hetedik mennyország sorozat zenéje lett volna, vagymi.... Al Pacino egyik legjelentősebb alakításával viszont véleményem szerint semmi baj nincs, le is írnom nagybetűvel, hogy ő A Színész.Adott egy ezredes (Al Pacino), akinek egész halom kitüntetés dagasztja a mellét, ilyenformán szép példát mutathatna emberségből és tisztességből, mégis egy nihilbe burkolódzó goromba fráter, ugyanis egy (a számunkra még ismeretlen) tragédia folytán megvakult. Mellé veszik föl amolyan bébiszitterként a szegény családból származó, ösztöndíjon tengődő, mégis előkelő egyetemre járó srácot (Chris O'Donnell). Egymásrautaltságuk, sajátos kapcsolatuk remek alaphangulatot teremt. Pachino játéka egyszerre megrázó és komikus, harsány fölcsattanásai, áll-életigazságai hallatán eszünkbe sem jut leripacsozni, hiszen az első föltűnésétől kezdve imádni fogjuk. Chris O'Donnell természetesen labdába sem rúghat mellette, hisz ez a film a színészzseni sajátja, minden esetre tőle is becsületes alakítást láthatunk.Az asszonyok felé végtelen tiszteletet tápláló, (majdnem) minden más felé azonban undorral közelítő ezredes és a fiú nem ellentétes pólusai a filmnek, remekül kiegészítik egymást, nagyon okosan és bölcsen ki van találva az alá-fölérendeltségi viszony váltakozása. Sokszor például az ezredes a tinédzser, aki felnőtt felügyeletet igényel, máskor éppen fordítva, a világtalan vigyázott segíti vigyázóját.Szórakoztató kalandtúra pereg előttünk, bizsergést okozva gerinc tájékon, hogy csak néhány képet említsek egy szívszorongató „utolsó tangóval”, egy bájosan gyermeki „autósüldözéssel”, és egy határozottan megható, bár talán kicsit klisés záróképsorral. Csakhogy a filmnek itt még nincs vége, Martin Brest rendező valamiért olthatatlan vágyat érzett arra, hogy filmjét fölösleges, túlragozott mellékszállal (Simms és az egyetem) két és fél órásra nyújtsa, és bőven a kívántnál későbbre tolja a befejezést. Nagy kár. Kérek egy vágómasinát, kinyisszantanám a fölösleget.

Hell Ride (2008)

Nem Tarantinoról fogok írni. Érzésem szerint a Hell Ride-nak annyi köze van Tarantinohoz, hogy szerepel a stáblistán a neve, meg talán adott egy butított tracklistet Larry Bishop rendező-főszereplőnek a filmhez. Azok a dalok szerepeltek a listán, amik a Death Proofból kimaradtak.
Az amerikai korhatárbesorolás szigora minden nagyközönségnek szánt produkcióra kiterjed. A bevétel nagyon fontos, ennek jelentős részét fiatal nézők adják, így fordulhat elő például, hogy Bruce Willis nem gyújt rá a Die Hard 4-ben, és Eddie Murphy nem fog káromkodni a Beverly Hills-i zsaru 4-ben. Az erőszakos jelenetek, a vér, a trágárság, a cicik és puncik mutogatásának ellehetetlenítésével bennünk keletkezett űrt manapság csak a B-filmek próbálhatják kitölteni, nem is eredménytelenül.Ha Madonnától a Like a virgin „a nagy farkak himnusza” (Tessék, megint Tarantino!), akkor mondhatjuk, hogy Larry Bishop motorosfilmje esszenciáját adja a benzingőz, a puskapor és a pinaszag elegyének, mást semmit nem tesz. De mivel mindezt cirka 80 percben teszi, szarik a történetre, és természetesen csöppet sem veszi komolyan magát, megbocsájthatjuk e fércmű idegesítő, durva hibáit.Azért pár szót ejtenék róluk. A szűrők teljesen céltalanul váltakoznak a jelenetekben, néha tényleg eltalált színeket és pillanatokat, néha azonban zavarbaejtő amartőr filmes hangulatot keltve. Az ide-oda zoomolásnak is hasonló hatása van, csakúgy, mint a túlságosan statikus jeleneteknek, amikben a szereplők mozgástere olykor a kép egyik szélétől a másikig terjedhet, tovább semmiképpen sem. És ez nem a jól megkomponáltság miatt van, hanem a kreativitás hiánya miatt.Ennek ellenére sokszor megnevettető, sokszor „húsbamarkolóan” brutális, sokszor meg nagyon is szexi film a Hell Ride. Michael Véletlenül Elsülő Pisztolyú Madsen hozza a szokásost, ahogy Vinnie Jones is, David Carradine pedig egy az egyben Bill. Ő is tudja, milyen jól áll neki ez a karakter. Tarantino (gondolhatjuk) a zene és a pénz mellett hozta a színészeket is, így kerülhetett a vánszonra a film egyik legbarátságosabb szereplőjeként és az Easy Rider-re való komisz visszakacsintásként Dannis Hopper. A trailer kicsit több humort, erőszakot meg csöcsöt, kicsit profibb filmet ígér mint amit tényleg kapunk, Bishop dolgozata így is egész jó „Grindhouse movie”.

Coming soon

"Érvek a Transformers 2 majdani megtekintése mellett" rovatunk első része :)

Max Payne

Ride your music

Igazi kikapcsolódás menni pár kört az Audiosurf nevű játékkal. Hasonló miniűrhajós ugrabugrával már DOS-os környezetben is találkoztunk, de itt nem a kissé pixeles űrhajón van a hangsúly. Az audiosurf nem működik zene nélkül, a saját zenénk nélkül. MP3, WMA, stb. fájljainkból ugyanis pályákat generál nekünk, hogy kedvenc muzsikáink hallgatása közben ritmusra kerülgessük a diszkófényű kocskákat. Hát, leírva nem annyira érdekes, de higgyétek el, nagyon kellemes élményeket okoz. Ráadásul versenyeztethetjük eredményeinket a világ minden tájáról érkezőkkel. Mindjárt nyomok pár Radiohead songot... A program ingyenes demóját innen töltheted le.

Apollo 13 (1995)

A valaha volt legjobb űrhajósfilmnek tartom az Apollo 13-at. A filmet erőskezű, határozott rendező (Ron Howard) készítette, a színészgárda (Tom Hanks, Bill Paxton, Kevin Bacon, Gary Sinise, Ed Harris) semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Az űrhajóban minden esemény tudományosan megalapozott és a trükkök szemet gyönyörködtetőek. Erőltetem az agyam, hogy rosszat írjak róla, de ehhez nincs kedvem. Talán a kissé patriotista, trombitával kísért zene, talán a légkör adhat indokot némi távolságtartásra egy európai szemében, de aki emiatt nem szereti a filmet, azzal nem tudok egyetérteni. Amint a patriotizmus kerül a középpontba, a rendező irónikus gesztusokat intéz saját hazája felé, nem gúnyol, csak megmosolyogtat, finoman, ízlésesen. Persze az Apollo 13 nem erről szól, mindez csak egy jelentéktelen momentuma a mozinak.A lényeget itt a cél, az oda vezető út, és az akadályok körül kell keresni. A zseniális színészi játék, és a már említett dolgok miatt elmerülhetünk abban a világban, ahol egy álom beteljesülése végett összehangolt, professzionális munkával emberek százai együtt törnek a cél felé. (Ó kis hazám, a Kárpátok aljában, látod ezt?)A 100%-ig valós eseményeken alapuló Apollo 13 torokszorító, és a csipetnyi (szerintem simán elfogadható) giccs ellenére is tanulságos alkotás, kihagyhatatlan.

Szeretjük a pingvineket

Mert viszonylag megbízható kis lények, nem szoktak idegeskedni, bájosan totyognak a jégen, ennélfogva viccesek, ráadásul egész életre választanak párt (Szóval legalábbis keresztény közegben mindenképpen menők). Meg hát a Madagaszkár legszórakoztatóbb figurái is ők voltak. Most azonban két másik animációs filmről lesz szó.

Happy feet - Táncoló talpak (2006)

Meglepően realisztikus látványvilággal bír a Happy feet, de nem a realisztikussága a legérdekesebb. Hanem inkább az, amit ez az életszerűség magával vonz. (Itt nem a 80-as évek popslágereit daloló pingvin Don Juanokra gondolok, mert a filmben azok is akadnak.) a helyszín az Antarktisz, az uralkodó szín pedig a fehér. Amit a fehér árnyalataiból az animátorok kihoztak, az teljesen elképesztő, de még így is az a helyzet, hogy a néző közel 2 (!) órán keresztül sötét állatokat néz fehér háttér előtt. Ennek pedig nincs túl vidám hangulata, részemről kicsit megbélyegezte a mozit. Ennek ellenére kevés negatívumot tudok elmondani a Táncoló talpakról, a látvány (az említett kis kellemetlenséggel együtt) lehengerlő, a pingvinek édesek, gyerekek soha ne adjátok fel, és ha másnak érzitek magatokat, ne próbáljatok az unalmas átlag soraiban totyogni blablabla... Pozitív finish, kivételesen az emberek (húsvér színészek) is jó fiúk a filmben. Akár Pixar mozi is lehetett volna, de ez Warner-es. A nagy nevek, csak a párbaj kedvéért: Robin Williams, Elijah Wood, Hugh Jackman és Nicole Kidman.

Surf's up! - Vigyázz, kész, szörf! (2007)

Ez pedig a Columbia Pictures legelső animációs filmje, amelyhez a Pixar munkatársait is segítségül hívták és az eredmény kifejezetten királypingvines lett (haha). Ebben az esetben nem a másság dilemmáját hanem az önmegvalósításét kell szegény főhős pingvinünknek megoldani, a közeg is más, ebben a világban emberek nincsenek, az állatok viszont pont úgy forgatnak dokumentumfilmet, mint mi. Ez adja a keretet egy Verdákos karriersztorihoz, amiben van szív és emberség, van benne poén és sok-sok szörf, tenger, napsütés, színkavalkád, de az a fesztültség, ami a Happy feet hogyismondjam „komorságából” fakad, nincs meg. Inkább van humor és kevésbé élet. Ennek ellenére legalább olyan jó szórakozás. És akkor a nevek: Shia LaBeouf, Jeff Bridges, Zooey Deschanel.
Először arra gondoltam, a Táncoló talpaknak adok több csillagot, aztán mégis úgy döntöttem, hogy döntetlen. Mert mindegyik mozi működik a maga nemében, az egyikben inkább a humor, a másikban az emberség és a kitartás dominál, úgyhogy akár egymás után is bátran ajánlom a két film megtekintését.