Szeretjük a pingvineket

Mert viszonylag megbízható kis lények, nem szoktak idegeskedni, bájosan totyognak a jégen, ennélfogva viccesek, ráadásul egész életre választanak párt (Szóval legalábbis keresztény közegben mindenképpen menők). Meg hát a Madagaszkár legszórakoztatóbb figurái is ők voltak. Most azonban két másik animációs filmről lesz szó.

Happy feet - Táncoló talpak (2006)

Meglepően realisztikus látványvilággal bír a Happy feet, de nem a realisztikussága a legérdekesebb. Hanem inkább az, amit ez az életszerűség magával vonz. (Itt nem a 80-as évek popslágereit daloló pingvin Don Juanokra gondolok, mert a filmben azok is akadnak.) a helyszín az Antarktisz, az uralkodó szín pedig a fehér. Amit a fehér árnyalataiból az animátorok kihoztak, az teljesen elképesztő, de még így is az a helyzet, hogy a néző közel 2 (!) órán keresztül sötét állatokat néz fehér háttér előtt. Ennek pedig nincs túl vidám hangulata, részemről kicsit megbélyegezte a mozit. Ennek ellenére kevés negatívumot tudok elmondani a Táncoló talpakról, a látvány (az említett kis kellemetlenséggel együtt) lehengerlő, a pingvinek édesek, gyerekek soha ne adjátok fel, és ha másnak érzitek magatokat, ne próbáljatok az unalmas átlag soraiban totyogni blablabla... Pozitív finish, kivételesen az emberek (húsvér színészek) is jó fiúk a filmben. Akár Pixar mozi is lehetett volna, de ez Warner-es. A nagy nevek, csak a párbaj kedvéért: Robin Williams, Elijah Wood, Hugh Jackman és Nicole Kidman.

Surf's up! - Vigyázz, kész, szörf! (2007)

Ez pedig a Columbia Pictures legelső animációs filmje, amelyhez a Pixar munkatársait is segítségül hívták és az eredmény kifejezetten királypingvines lett (haha). Ebben az esetben nem a másság dilemmáját hanem az önmegvalósításét kell szegény főhős pingvinünknek megoldani, a közeg is más, ebben a világban emberek nincsenek, az állatok viszont pont úgy forgatnak dokumentumfilmet, mint mi. Ez adja a keretet egy Verdákos karriersztorihoz, amiben van szív és emberség, van benne poén és sok-sok szörf, tenger, napsütés, színkavalkád, de az a fesztültség, ami a Happy feet hogyismondjam „komorságából” fakad, nincs meg. Inkább van humor és kevésbé élet. Ennek ellenére legalább olyan jó szórakozás. És akkor a nevek: Shia LaBeouf, Jeff Bridges, Zooey Deschanel.
Először arra gondoltam, a Táncoló talpaknak adok több csillagot, aztán mégis úgy döntöttem, hogy döntetlen. Mert mindegyik mozi működik a maga nemében, az egyikben inkább a humor, a másikban az emberség és a kitartás dominál, úgyhogy akár egymás után is bátran ajánlom a két film megtekintését.