Nehéz megszólalni. Pontosabban nehéz úgy beszélni a filmről, hogy az epés megjegyzéseket elkerüljük. A Kútfejek is annak a rendszerváltás óta tartó vajúdásnak az eredménye Magyarországon, amely rendületlenül próbál színvonalas akcióvígjátékot adni a közönségnek, mégis csak torzszülötteket hoz létre. Tanulságos mozi, hisz megmutatja mennyire nem működnek azok az elemek nálunk, amelyek teszemazt David Finchernél a Harcosok klubjában, vagy Guy Ritchie-nél a Blöffben akkorát ütöttek.
CGI-vel megbolondított kamera úszik át a falakon, már éppen fölkeltené az érdeklődésünket, még ha savanyodik is a szőlő a Tyler Durdon (Fight Club) párhuzam miatt. Csakhogy Fenyő Iván hangja szólal meg, és valami olyat csinál, hogy az komolyan mondom, undorító. Személy szerint semmi bajom vele, de az a micimackóba oltott mesélő karakter amit hoz, ki akar kergetni a filmről. Céltalan bolyongásával, következetlen, sőt már-már szürreálisba hajló megszólalásaival, igazi tenyérbemászó tapló intonációjával egyértelműen a film mélypontja, holott vele kellene leginkább azonosulnunk, ő a mesélő is.
Eltalált jelenetet talán egyet tudnék említeni, ez a szökött fegyencek első feltűnése. Gesztesi Károly és Kálloy Molnár Péter brillíroznak, sajnos csak pár percig, a jelenet első felében, a második ott is úgy leül, mint a franc. Csak a szándék látszik, de az folyamatosan. Ez a szándék (szórakoztató akcióvígjáték a népnek) mindenképpen nemes és jó, de ahogy tálalják, az egyenesen merénylet ellenünk. A néző kérem olyan szinten hülyére van véve, olyan orbitálisan rossz vagy felesleges mellékszálakkal van teletömve a szája, hogy őszinte sértettséget érezhet a mozizás közben. A Fenyő Ivánén kívüli alakításokkal nem volt bajom a Kútfejeknél, remek színészeink (Dörner György, Kaszás Attila, Ullmann Mónika, Szerednyey Béla, Selmeczi Roland, Holecskó Orsolya) megtesznek minden tőlünk telhetőt, játékuk azonban mégis csak keserű hegedűszónak tűnik a süllyedő hajón, ami körülbelül a játékidő harmincadik másodpercében ütközött jéghegybe.
CGI-vel megbolondított kamera úszik át a falakon, már éppen fölkeltené az érdeklődésünket, még ha savanyodik is a szőlő a Tyler Durdon (Fight Club) párhuzam miatt. Csakhogy Fenyő Iván hangja szólal meg, és valami olyat csinál, hogy az komolyan mondom, undorító. Személy szerint semmi bajom vele, de az a micimackóba oltott mesélő karakter amit hoz, ki akar kergetni a filmről. Céltalan bolyongásával, következetlen, sőt már-már szürreálisba hajló megszólalásaival, igazi tenyérbemászó tapló intonációjával egyértelműen a film mélypontja, holott vele kellene leginkább azonosulnunk, ő a mesélő is.
Eltalált jelenetet talán egyet tudnék említeni, ez a szökött fegyencek első feltűnése. Gesztesi Károly és Kálloy Molnár Péter brillíroznak, sajnos csak pár percig, a jelenet első felében, a második ott is úgy leül, mint a franc. Csak a szándék látszik, de az folyamatosan. Ez a szándék (szórakoztató akcióvígjáték a népnek) mindenképpen nemes és jó, de ahogy tálalják, az egyenesen merénylet ellenünk. A néző kérem olyan szinten hülyére van véve, olyan orbitálisan rossz vagy felesleges mellékszálakkal van teletömve a szája, hogy őszinte sértettséget érezhet a mozizás közben. A Fenyő Ivánén kívüli alakításokkal nem volt bajom a Kútfejeknél, remek színészeink (Dörner György, Kaszás Attila, Ullmann Mónika, Szerednyey Béla, Selmeczi Roland, Holecskó Orsolya) megtesznek minden tőlünk telhetőt, játékuk azonban mégis csak keserű hegedűszónak tűnik a süllyedő hajón, ami körülbelül a játékidő harmincadik másodpercében ütközött jéghegybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése