Kétely és pedagógiák???

A filmre azért erőltettem rá a pedagógiai nézőpontot, hogy meg legyen egy beadandóm... Ötös lett, de nem attól, hogy okos az írás... Nem az. De ha már elkészült...

Dolgozatomban a Kétely című 2008-ban készült mozifilmmel foglalkozom, a tanár-diák konfliktusok szemszögéből. Választásom annak ellenére esett John Patrick Shanley filmjére, hogy központi témája nem annyira az iskolai élettel, sokkal inkább azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a hétköznapi tapasztalatokkal megszerzett egymás iránti bizalom mekkora súllyal bírhat, amikor egy mélyen tisztelt tanáremberre (és papra!) a gyanú árnyéka vetődik (pedofilsággal vádolják meg). A film jelentős részében betekintést nyerünk egy amerikai katolikus iskola életébe 1964-ben. A három központi szereplő tanárember, a fiatal James nővér (Amy Adams alakításában) a tisztaság és ártatlanság mintapéldája, a tanári kar vezetője Aloysius Beauvier (Meryl Streep) nővér erőskezű, rideg, kimért alakja egyben a vádló szerepét is betölti, míg a vádlott Brendan Flynn atya szerepében az oscar díjas Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.
A dolgozat első felében magáról a filmről, Shanley drámájának mozgóképes adaptációjáról ejtenék pár szót, a későbiekben pedig a filmben megjelenő pedagógiai módszerekről, tanári hozzáállásokról.

A filmes megvalósítás

Az eredeti darab négy szereplős, a rendező-írónak nem okozott különösebb gondot a perspektíva kiterjesztése egy sok száz fős közösség bemutatásával. A folyosókon játszódó jelenetek iskolafilmek tucatjait idézik meg sikeresen, habár néhol klisékkel (ilyen jelenet amikor a megrontottnak vélt fiút társai bántalmazzák, vagy ide tartozhatnak a ministránsok közötti dialógusok is). A Kétely atmoszférája már-már hátborzongatóan rideg, steril képekkel teremtődik meg (hangsúlyos a szürke és a kék), melyek a lassú snittek által kaphatnak további súlyt. A rendező arányérzéke remek, szó sincs itt felesleges művészkedésről, a legtöbb vágás a hangulat megerősítését szolgálja. A komor képeket, olykor a gyermeki nézőpont bevonásával ellensúlyozták a készítők (pl. a tanórai jeleneteknél).
A dialógusok a film legnagyobb erőssége. Egy percre sem jutott eszembe megkérdőjelezni a hitelességüket, gyakorlatilag minden mondat a helyén van. A csúcspontot Beauvier nővér és Flynn atya utolsó beszélgetése hozza meg, amely számtalan morális kérdéssel foglalkozik anélkül, hogy manírokba fordulna át. A két erős jellem intenzív jelenlétének dacára a néző leginkább a fiatal James nővérrel tud azonosulni, hiszen ő valahol félúton foglal állást a főszereplők ideológiái között. A záróképsorokon neki nyílik meg Beauvier, és látja be, ő maga is mennyire bizonytalan.

Ideológiák harca

A Kétely fogalmát Beauvier nővér szemszögéből járhatjuk végig, és egyben a legemlékezetesebb tanár-diák konfliktusok is vele kapcsolatosak. Beauvier megrögzötten ragaszkodik a rendhez, árgus szemekkel figyeli a diákok pisszenését óra alatt, és nem kevésbé körültekintő kollégáival szemben. Ő lesz az, aki kétségek között hánykódva megvádolja Flynn atyát egy fekete fiú megrontásával. A cselekmény nagyobbik felében Beauvier kifejezetten ellenszeves figura, aki kínosan ügyel a golyóstoll használatának elkerülésére (mivel az túl durva eszköz a töltőtollhoz képest), rezzenéstelen arccal koboz el különböző tárgyakat (pl. zsebrádiót) a diákoktól, és az egész iskola „retteg” a feltűnésekor. Szerencsére a film nem veszi túl komolyan magát, a feszültséggel teli órai feleltetések közepette mindig találunk humoros jeleneteket is, amelyek oldják a hangulatot és izgalmasabbá teszik a légkört.Mai szemmel azonban valószínűleg elvakultnak és értelmetlennek tűnnek Beauvier nővér módszerei. A hatvanas években jóval nagyobb szigor jellemezte az egyházi iskolákat, és számos vita tárgyát képezik az azóta történt változások, melyek egyesek szerint számos diáknál hozták elő a rossz magatartást, a nemtörődömséget és a hanyagságot. A filmbéli iskola diákjainak csínytevései komoly súllyal bírnak, a tanulók számára nem kérdés mi helyes és mi a helytelen ebben pedig jelentős szerepe van a vasszigornak. Ugyanakkor ez a hozzáállás táplálja a filmbéli kételyt is, hiszen egy esetlegesen molesztált diák ebben a közegben nem fog nyilatkozni az őt ért sérelmekről, pláne, ha a sértő egy akkora tekintéllyel bíró alak, mint Flynn atya.
Magát Flynnt kifejezetten jólelkű, szimpatikus figurának láttatja a film, főleg a játékidő első felében. Ha úgy vesszük, Flynn oktatási módszere és diákokhoz fűződő viszonya szöges ellentétben áll Beauvier kegyetlen szemléletével. Az atyához bármikor bizalommal fordulhatnak a diákok, sőt, még a kisebb csínyek elkövetése után sem kell komolyabb dorgálásra számítaniuk. Flynn reformokat szeretne bevezetni, olyanokat, amelyek mára a mindennapi élet részét képezik egy egyházi iskolában is. Szorgalmazná a populárisabb dalok éneklését a templomban (ettől természetesen égnek áll Beauvier nővér haja), a golyóstoll használatát, a szabadabb légkör megteremtését. Nekünk nézőknek is igen nehéz elfogadni az őt ért súlyos vádakat, hiszen egyértelműen szimpatikusabb karakter, mint ellenfele.Kezdetnek a tanár-diák konfliktusok kezelésének két útját mutatja be a film, később pedig egy tanár-tanár közötti konfliktus bontakozik ki a szemünk előtt és válik a Kétely megalapozójává. Flynn-t védik az egyház sok száz éves hagyományai (egy apáca nem vádolhat meg csak úgy egy felszentelt papot, erre egyszerűen nem létezett akkoriban fórum). Beauvier elszántsága jószándékot takar, emiatt is kezdünk egyre inkább azonosulni a nézőpontjával. Ha Flynn atya tényleg megrontotta egyik tanítványát, azt csak a kétségek között vergődő (és ettől még inkább emberibbé váló) Beauvier tudja bizonyítani. Így válhatnak a film záró képsorai két eltérő világnézet és ha úgy vesszük, két eltérő tanárszemlélet csatározásává egyben.
Ahogy a Flynnt ért vádakat nem sikerül egyértelműen bizonyítani, éppúgy nem von le tanulságot a film a főszereplők magatartásának helyességéről vagy helytelenségéről sem. A téma kapcsán nem derül ki az sem, 'Meddig ér az egyház és meddig mehet el? Szükséges az igazság ismerete vagy elég ha magabiztosak vagyunk? (dzsoni szánsájn, http://halfpecssquad.blog.hu/2009/01/22/doubt_ketely_2008)'.
További érdekes problémákat is fölvet ez a befejezés. Többek között igen nehéz eldönteni, hogy hol van az a határvonal, ahol a tanár tekintélye még nem fordult át öncélúságba, vagy hogy milyen helyzetekben fontos az erélyes föllépés, és a túlzott szigor mikor vált ki az elvárt fegyelmezettséggel éppen ellentétes reakciót a diákokból.