Kedvenc new york-i bandám (nem mintha sokat ismernék) új lemezével először nem voltam kibékülve. Mintha a dalok nem pörögnének fel annyira, amekkora lehetőség van bennük. Ha innen nézzük, teljesen passzol a borító az anyaghoz (talán nem a végleges). Abban, hogy valaki szétnyom egy tojást, nem érzek túl sok szenvedélyt, szexualitást, vagy pörgést.Viszont minden hallgatás után jobban szeretem. Össze van ez rakva okosan, rendesen. Kell egy kis idő hozzá. A Dull life pl. kifejezetten tökjó. Azt sajnos nem, de a Zero című szerzeményt meg tudom mutatni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése