Az első szó ami eszembe jut, hogy vagány. A Cymbals Eat Guitars debütlemezén néha mintha szét akarnának esni a dalok, de valahogy mégis folyton egyben maradnak. Mert át van gondolva az egész, szó sincs káoszról, épp csak azt a nyilvánvaló utat választották a srácok, hogy ellene mennek mindenféle tradícionálas dalépítésnek. Azért persze folyamatosan emlékeztet valakikre/valamikre a dolog, nekem az egyik kedvenc momentumom a Pixieses éneklés. Szokni kell, hagyni kell érni, de megéri. Itt a kedvencem, a Some Trees.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése