2010. február 6., szombat

Creation, 2009

Charles Darwin evolúcióelmélete, mely a természetes kiválasztódás (avagy az erősebb kutya izél) elvén alapszik, kiállta az idő próbáját. Tavaly volt százötven éve annak, hogy minden idők legnagyobb természettudósa A fajok eredete című munkájával - egyesek szerit - megölte Istent.Darwin (Paul Bettany) minden igyekezete ellenére sem tudja megmenteni szeretett kislánya életét, hosszas betegeskedésbe zuhan, egyben elveszti a hitét is. Jon Amiel filmje a kétségek közt hánykódó - Anna (Martha West) halála óta depressziós - Darwint mutatja be, aki éppen arra készül, hogy teológusdiplomával a zsebében megcáfolja a Biblia teremtésről alkotott képét, a széles közönség elé tárva felfedezéseit. Barátai az egyház és a tudomány csatározásának fő zászlóvivőjét látják benne, míg mélyen vallásos felesége (Jennifer Connelly) a család lelki üdvéért imádkozik.
Nem a tragikus felhang teszi működő alkotássá a Creation-t. Ezekből a hangulatokból túlságosan is sok jut nekünk a játékidő alatt. Ezzel szemben Darwin visszaemlékezései a kalandos hajóútról, a felfedezett civilizálatlan törzsekről, vagy a csimpánzról, "akit" Angliába szállítottak, kifejezetten emlékezetes jeleneteket szültek. Arról nem is beszélve, hogy a mozi többször is természetfilmes precízséggel ábrázolja az élővilágot. Egy felgyorsított jelenetben az elhullott tetemen élősködő lárvát felcsípi egy madár, hogy megetesse a fiókáját, de az kiesik a fészekből: így lesz teljessé a körforgás. Ríggató családi dráma helyett jó lett volna inkább a hasonlóan szép nüanszokra koncentrálni, még akkor is, ha fennált a biológiaórává alakuló sztori veszélye. Üsse kő, Darwin izgalmas fölvetései úgyis alapjában rengették meg a biológiát, arról már nem is beszélve, hogy hány új tudományágat alapozott meg kutatásaival.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com