Mi tarthat életben bennünket, ha már minden elveszett? Táplálhat-e még bármilyen dolog életösztönt az emberben, ha az egész világ romokban hever? John Hillcoat (Proposition) megrázó adaptációja Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) regényéből nem kisebb kérdéssel foglalkozik, mint a motivációkeresés egy tökéletesen motiválatlan világban. Névtelen szereplői magányosan vágnak keresztül az apokalipszis sújtotta kietlen tájon. Az apának szüksége van a fiúra, hisz nélküle értelmetlen tovább élnie. A fiúnak pedig szüksége van az apjára, hiszen nélküle már régen nem lenne életben. Egymás támaszaiként vágtak neki az útnak, az út pedig - valódi úticél híján - magát az életet, vagyis az élni akarást jelenti.
Hillcoat végletekig nyomasztó, már-már monokróm képei egy olyan, világégés utáni Földet mutatnak be, ahol nincsenek állatok, a fák kiszáradtak, elfogyott az élelem, a maroknyi túlélő pedig könyörtelen küzdelmet folytat az életben maradásért. A katasztrófa okát homály fedi (csupán a flashbackekből hámozható ki valami a kezdetekről), nem tudni, hogy a természet fordult-e ellenünk, vagy mi magunk vetettünk véget a civilizációnknak. A világ kietlensége minden eddiginél valóságosabban tárul a szemünk elé, ennek ellensúlyozására pedig különösen megindítóak az olyan képek, mint a véletlenül talált dobozos kóla rituális elfogyasztása, vagy a rejtett, föld alatti éléskamra felfedezése.
Viggo Mortensen az apa szerepében valószínűleg élete legjobb alakítását nyújtja, de a fiút alakító Kodi Smit-McPhee játéka is megható, maníroktól mentes. Charlize Theront a vártnál talán kevesebbet láthatjuk, csakúgy, mint az alig felismerhető Robert Duvallt. Az elmúlt hónapok egyik legfélrevezetőbb trailere után a legpozitívabb csalódást hozta el a The Road. Nem egy modern, CGI Mad Max-szel van dolgunk. A nyílhegyekkel, puskákkal fenyegető barbár horda szerepe háttérbe szorul, apa és fia pedig a reményvesztettség elleni küzdelem hőseivé válnak ebben a lenyűgöző lélektani drámában. Kötelező darab.
Hillcoat végletekig nyomasztó, már-már monokróm képei egy olyan, világégés utáni Földet mutatnak be, ahol nincsenek állatok, a fák kiszáradtak, elfogyott az élelem, a maroknyi túlélő pedig könyörtelen küzdelmet folytat az életben maradásért. A katasztrófa okát homály fedi (csupán a flashbackekből hámozható ki valami a kezdetekről), nem tudni, hogy a természet fordult-e ellenünk, vagy mi magunk vetettünk véget a civilizációnknak. A világ kietlensége minden eddiginél valóságosabban tárul a szemünk elé, ennek ellensúlyozására pedig különösen megindítóak az olyan képek, mint a véletlenül talált dobozos kóla rituális elfogyasztása, vagy a rejtett, föld alatti éléskamra felfedezése.Viggo Mortensen az apa szerepében valószínűleg élete legjobb alakítását nyújtja, de a fiút alakító Kodi Smit-McPhee játéka is megható, maníroktól mentes. Charlize Theront a vártnál talán kevesebbet láthatjuk, csakúgy, mint az alig felismerhető Robert Duvallt. Az elmúlt hónapok egyik legfélrevezetőbb trailere után a legpozitívabb csalódást hozta el a The Road. Nem egy modern, CGI Mad Max-szel van dolgunk. A nyílhegyekkel, puskákkal fenyegető barbár horda szerepe háttérbe szorul, apa és fia pedig a reményvesztettség elleni küzdelem hőseivé válnak ebben a lenyűgöző lélektani drámában. Kötelező darab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése