Dr Srangelove, 1964

Kubrick alapvetése a háború értelmetlenségéről és az emberi ostobaságról messze megelőzte a korát, örök érvényű mestermű. Három fő vonalon fut a cselekmény, a csatatérré változott támaszponton, ahol amerikai katonák támadnak meg amerikai katonákat, az 50 megatonnányi nukleáris bombaterhet szállító bombázó fedélzetén, ahol indok nélkül megkapják a parancsot a "rakomány" ledobására, illetve az elnöki tanácsteremben, ahol a hatalom együgyű szerencsétlenek kezében összpontosul, akiknek persze fogalmuk sincs, mihez kezdjenek vele.Mindez a legnagyobb fegyverkezési verseny kellős közepén pattant ki Kubrick fejéből. A világ pusztulása 20 centen és a Coca Cola Company előzékenységén múlik. Az orosz elnök részegen diszkózik, az amerikai elnög tanácstalanul dadog, nem is csoda, hisz legnagyobb bombaszakértőjét a Führertől "örökölte", és a jó öreg Strangelove bizony meg is maradt nácinak. Nem mintha az őrült tábornokok mások lennének. Vérbeli szatíra fantasztikus alakításokkal, a kor színvonalához képest kifogástalan trükkökkel, és rengeteg idézhető, páratlanul szellemes dialógussal.A film egyik csúcspontja, amikor az államok elnöke felhívja az orosz államfőt: "Halló... Dimitrij? Nem hallak jól... Halkítsd le a zenét, légy szíves. Így sokkal jobb. Most már jól hallok mindent. Tisztán, élesen, jól. Te is jól hallasz? Akkor jó... Ahogy mondani szokás: jól halljuk egymást. Nagyon jó, hogy jól vagy. Én is jól vagyok. Egyetértek. Nagyon jó, ha jól van az ember. Szóval, Dimitrij... Beszéltünk róla, hogy mi lesz, ha véletlenül elrepül a bomba... A bomba, Dimitrij. A hidrogénbomba! Szóval, az történt, hogy... az egyik támaszpontparancsnokunk egy kicsit... Szóval, furcsa lett az agya. Érted... egy kicsit furcsa. És... nagy ostobaságot csinált. Meg is mondom, mit. Parancsot adott a gépeinek, hogy támadjanak meg benneteket. Hadd fejezzem be, Dimitrij. És mit gondolsz, én mit érzek? El tudod képzelni, hogy én mit érzek? Mit gondolsz, miért hívtalak? Csak azért, hogy rád köszönjek? Persze, hogy szeretek rád köszönni. Persze, hogy szeretek veled beszélni. De most csak azért hívlak, hogy elmondjam: szörnyűség történt. Persze, hogy barátságos hívás. Ha nem volna az, talán nem is jutott volna el hozzád. Még egy óráig nem érik el a célpontjaikat. Ez biztos. Megbeszéltük a nagyköveteddel. Ez nem átverés. Meg akarjuk adni nektek részletesen a célpontokat, és a gépeink teljes repülési sémáját. Nem tudjuk visszahívni őket. Ezért... szóval... segítünk nektek megsemmisíteni őket. Tudom, hogy a mieink. Jó, de kit kellene felhívnunk? Kit, Dimitrij? Nem hallom, elment a hangod. A Központi Népi Légvédelmi Parancsnokságot? Az hol van, Dimitrij? Omszkban? Akkor előbb te hívod fel, ugye? Nálad van a telefonszámuk? Kérdezzük meg az omszki tudakozót? Én is sajnálom, Dimitrij. Nagyon sajnálom. Jó, te jobban sajnálod, de azért én is sajnálom. Ne mondd, hogy te jobban sajnálod, mint én, mert én ugyanúgy tudom sajnálni, mint te."