Run Fat Boy, run

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan színész van jelenleg, akikkel föltétlenül, bármilyen eszement helyzetben tudok azonosulni a vásznon. Nem akarom fényezni Simon Pegg színészi kvalitásait, talán nem is érdemes, a lényeg, hogy ő egy ilyen figura. Ha teszemazt Adam Sandlert hagyja el a nője, akkor bizonyos esetekben még helyeslően bólintok is, de ha ugyanez Peggel történik, akkor ha akarom, ha nem, sajnálni kezdem, mert teljes a beleélés részemről. Annyira határozottan, magabiztosan és könnyeden hozza az egyszeri ember, a 21. századi kispolgár karakterét, hogy nem lehet nem imádni a faszit.A Run Fat Boy, run-t nem Edgar Wright rendezte, és nincs benne Nick Frost sem. Sajnos. A remek triumvirátust tehát nélkülöznünk kell. David Schwimmer új mozija egyedül Simon Pegg miatt szórakoztató. De ez így elég is. A klisés sztorit olyan szinten földobja a lénye (azért a színészi gárda többi tagja is oké), hogy egy vízhólyag kinyomása is földön fetrengős poénná tud válni. Persze ez is olyan, hogy kinek mennyire. Én azt mondom, szerintem jó társaságban, sörözgetve nagyon.
Nem akar hatalmas fricska, huncut pofon lenni, mint a Vaskabátok, vagy a Shaun of the Dead. Sokkal hollywoodibb, és kevésbé angol. Ennek ellenére meg fogom nézetni másokkal is, szerintem sörözgetve. Nevetni fogunk.