Ez a vámpírfilm valóban igyekszik elszakadni a kliséktől. Sajnálatos, hogy nem, vagy csak részben a megfelelő eszközökkel teszi ezt. A vastag, mindent befedő hóréteg az alaszkai kisvároson, a méretes pelyhes kabátok az embereken és a lehelet gőze egyértelműen Carpenter Dologját juttatja eszünkbe. Tulajdnoképpen ez az egyetlen valamire való ötlet, a makulátlan hóra fröccsenő vér ellentétes érzelmeket kelt bennünk, ami egy horrornál mindig jó.
Meg még az is jó egy horrornál, ha a gonoszok igazából gonoszok, és lehet félni tőlük. Akármennyit is segít a maszk, meg a digitális utómunka, hiszem, hogy vámpírnak lenni nekéz a vásznon. A 30 nap éjszaka vámpírjai viszont igazi rusnya dögök, olykor dögösek, de mindig egész hihető a vérszomjuk.
Érdemes még a képi világról ejteni pár szót, vannak kifejezetten faszán fényképezett jelenetek a filmben, ez menti meg attól, hogy ne kelljen a földbe döngölni a kritikusoknak.
Mert a forgatókönyv vérgáz, a színészek véresen komolynak szánt alakítása vérfagyasztóan gyenge, és ezért nem valósulhat meg a szándék, hogy szegény nézőben meghűljön a vér. Középszerű.
Meg még az is jó egy horrornál, ha a gonoszok igazából gonoszok, és lehet félni tőlük. Akármennyit is segít a maszk, meg a digitális utómunka, hiszem, hogy vámpírnak lenni nekéz a vásznon. A 30 nap éjszaka vámpírjai viszont igazi rusnya dögök, olykor dögösek, de mindig egész hihető a vérszomjuk.
Érdemes még a képi világról ejteni pár szót, vannak kifejezetten faszán fényképezett jelenetek a filmben, ez menti meg attól, hogy ne kelljen a földbe döngölni a kritikusoknak.
1 megjegyzés:
"vámpírnak lenni nekéz a vásznon" mer a valóságban könnyebb mi? bukesz!
Nekem azér teccet a film, csupa jó dolog volt ben: sok hó, alaszka, vámpírók, világtól elzárt kis közösség...a borzalmak városára emlékeztetett
Megjegyzés küldése