2008. február 23., szombat

Hervadó virágok (2005)

Jim Jarmuschnak hülye frizurája van. Jarmusch szeret szürreális elemekkel hatni ránk. A Kávé és cigaretta (itt a saját kritikám) kicsit álművészfilm, szerintem a tenyerét dörzsölve figyelte Jarmusch, miként emelik egyes kritikusok a mennybe, mások meg döngölik a föld alá. Vicces, aranyos szkeccsfilm, mindenki akkora jelentőséget tulajdonít neki, amekkorát akar. A Hervadó virágok nem ilyen. Jarmusch talán legjobb filmje, legalábbis méltó az Éjszaka a Földön-höz. Az a zseniális ebben a moziban, hogy úgy szól az emlékezésről, úgy forog a néző, és a szereplők minden gondolata a múlt körül, hogy közben egyetlen visszaemlékezést sem látunk, sőt semmilyen adat nem áll rendelkezésre a múltról. Nekünk elég csak a népes és neves színészgárda apró gesztusait figyelnünk. A (megintcsak) szkeccs-szerű találkozások minden pillanatából árad a múlt. Nem a színészek múltja, nem a szereplők múltja, hanem a néző privát múltja, pontosanbban az a múlt, amit mi kreálunk meg a szereplőknek. Nagyszerű fogás! Úgy közeledik a szívünkhöz minden karakter (de komolyan, egészen közel), hogy gyakorlatilag nem hangzik el semmi érdemleges.
Don Jhonston (Bill Murray) furcsa rózsaszín levelet kap, miszerint 19 évvel ezelőtt fiú gyermeke született. Sherlock holmes mániás szomszédja noszogatására elindul felkutatni akkori kedveseit, hisz a Don Juan csengésű nevéhez méltóan, jó pár akadt belőlük élete során. Színészi helyzetgyakorlatok peregnek a szemünk előtt, bőségesen elég, hogy ismerjük az alapszituációt, innentől kezdve a színészek dolga minden. És jól teljesítenek.

A nők gyönyörűek. Ez a kissé együgyű mondat jutott eszembe a Broken Flowers kapcsán. Minden nő gyönyörű a filmben, legyen az 18 vagy 48 éves. Bill Murrayt meg természetesen nem lehet nem imádni. És az egész filmmel ez a helyzet. Aprócska operatőri játékkal zárul a mozi, miután Don sokadszorra hiszi el, hogy a fiával találkozott. Pici spoiler... A kamera kétszer körbefordul, meglátjuk a teljes külteret, ahol a modern idők Don Juanja tökegyedül, magára hagyva álldogál, 21. századi fapofával. A kamera megáll az arcán pár másodpercig, aztán végefőcím... Nyitva maradt a szám.

2 megjegyzés:

pötyi írta...

nekem is...:)

kÀ0s2 kapitàny írta...

Meg annál a lezbikus jelenetnél is!!! Nekem az a film csúcsa!

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com