2012. július 11., szerda

Elég pár poén - Lockout kritika

Alig tudok már visszaemlékezni azokra az időkre, amikor Luc Besson neve még minőségi tényező volt a filmiparban. Nikita, Leon, Ötödik elem, hogy csak a saját kedvenceimet említsem. Valahol 98 környékén kezdett el Besson kifejezetten pocsék forgatókönyveket izzadni magából, és az évek során kiderült, hogy Besson eléggé durván izzadós. Talán a Taxival indult meg a lavina, habár a Taxi még a kifejezetten szerethető írói munkái közé tartozik. Mára Besson elsősorban sztárproducer és csak másodsorban alkotó, kinek neve egyáltalán nem garancia a jó filmre, éppen ezért fenntartásokkal ültem le a „DVD-only” kategóriában versenyző akció sci-fi, a Lockout elé.
Guy Pearce-t püfölik egy kihallgatóteremben, miközben olyan iszonyatosan laza beszólásokkal alázza a vallatókat, hogy ezt látva még Bruce Willisnek is finom redők képződnének a homlokán. Aztán gyors flashback következik, melyben egy kiválóan koreografált bunyó után látható Pearce, amint egy futurisztikus motoron menekül a gengszterek elől, olyan CGI trükkökel megtámogatva, amiket utoljára a szomszéd fiú playstation 1-én láttam az ezredforduló környékén.
Az ambivalens érzések a film végéig megmaradnak. Hiába hozza Pearce magabiztosan a szarkasztikus ex-zsarut, aki három percenként stand up etűdökkel szórakoztatja a közönséget, ha közben a sztori és a megvalósítás is kapkodós, suta. Hősünk az elnök lányának megmentésére indul a gyilkosokkal teli űrbörtönbe, ahol a nem túl szofisztikált rabok (tényleg jó európai színészek megformálásában) éppen vidáman átvették a hatalmat.
 James Mather és Stephen St. Leger rendezők – nyilván pénz és időhiány miatt – sután követik Besson forgatókönyvét, és ragaszkodnak ahhoz, hogy filmjük ahol csak lehet, hollywoodi megaprodukciókra hasonlítson. Csakhogy a nagy stúdiók, még ha az idővel nem is állnak jobban, pénzünk bizony van elég. A Lockout lehetett volna nagyon szórakoztató és izgalmas, de ehhez a szereplőknek motivációt és valódi hátteret kellett volna kreálni. És akkor nem egy költséghatékony, színtelen-szagtalan B-termékről kellene most beszélnünk.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com