Nem került a vászonra, csak DVD-n jelenik meg ez a nagyon "kellemes" 2008-as horrorfilm, méghozzá ebben a hónapban, a stúdió ugyanis - a kritikusok zengedező ódáinak dacára - egyszerűen elkúrta a forgalmazást. Az, hogy Michael Dougherty (talán hallunk még róla) filmjét Carpenter Halloween-jéhez hasonlítgatták, nem véletlen. De több oldala van az ünnepi savanyúcukor nyalókának, akarom mondani az érmének. Habár a film humor, erőszak és izgalomszintje a nagy elődökhöz mérhető, semmi számottevő újdonsággal nem szolgál. A rövid történetek egytől-egyig meglepőek és szórakoztatóak, mégis folyton az az érzésünk, hogy "ezt, meg ezt a kivégzést már láttam valahol". A rendező/író célja nem is volt egyéb: a horror nagyjainak árnyékában lavírozva elkészíteni saját, lelkesen tisztelgő munkáját, amely egyetlen pillanatra sem lép az említett árnyékvonalon kívülre. Mivel egy újszülöttnek minden vicc új, és mivel a kritikus olykor jobban örül a működő intertextusoknak, mint az egyedi megközelítéseknek, a Trick 'r Treat páratlanul pozitív fogadtatásra lelt eddig a szakma és a rajongók részéről is (Az imdb-n jelenleg 8.1 ponttal minden idők legjobb horrorai között van, bár nagyon kevesen szavaztak még). Hogy a mű elég erős ahhoz, hogy ne merüljön a feledés hullaszagú ködébe, abban nem bízom, de annyi biztos, hogy vállalását maximálisan teljesíti. Inkább egy Trick 'r Treat-tel múlatom magányos őszi éjszakáimat, a manapság divatos moralizáló CGI szörnyetegek helyett. Habár a parázna/felelőtlen/vétkes cicababákra és fiúkákra mindkét esetben fájdalmas "búcsú" vár, az előbbi példánál legalább én is halálra tudom röhögni (nem pedig unni) magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése