Pokolba taszítva (Drag me to hell - 2009)

Sam Raimi visszatérve saját gyökereihez (Gonosz halott I. - II.), megint készített egy groteszk horrorfilmet, amiben az egymás szájába hányás, vagy a pezsgődugóként kipattanó szemgolyók csak a jéghegy csúcsát jelentik (mélyebbre tekintv még több szájba hányást, de azért iróniát is bőven találhatunk). A magyarul szitkozódó sértett cigányasszony nem egyedi jelenség a filmtörténelemben, a cigány átok mítoszát írott formában már Stephen King is átengedte szűrőjén, a felemásra sikerült Sorvadj el! filmnél viszont most egy felvillagyozóbb, és megborzongatóbb alkotás született. Nincsenek felesleges mellékszálak, a remekül megkomponált „ijesztőségek” a cselekmény fölött állnak, és ez így is van rendjén. Gyors és kíméletlen. A szellemek gecibbek, mint valaha, hősnőnk pedig olyannyira tehetetlen, hogy pusztulását már jóelőre borítékolhatjuk. Apropó boríték... Na mindegy. Majd meglátjátok.