2009. augusztus 22., szombat

District 9 (2009)

(Mivel a magyar bemutató időpontja szeptember 24., az írás szigorúan spoilermentes.)
Mit tegyen az egyszeri E.T. rajongó, ha leül egy film elé, amiben űrből pottyant, alapból tök jóindulatú, csótányszerű barátaink sugárfegyverrel katonákat robbantanak szét totálban Johannesburg gettónegyedében? No persze, földúltságuk nagyon is érthető, hiszen már több, mint két évtizede „raboskodnak” ezen a zord földterületen, amit 9-es körzetnek neveznek, és amely legkevésbé sem hasonlít a marslakók filmekből megszokott landolási helyeihez, például Manhattan-hez. A District 9-nak már az alapötlete is elmés: A földönkívüliek – mivel hazamenni nem tudnak – amolyan illegális bevándorló szerepben jelennek meg, ócska fatákolmányokban laknak, melegednek a tűz körül és mint minden rendes ufó, macskaeledelt vásárolnak a helyi, csöppet sem tiszta lelkű árusoktól. Ezzel a szokatlan csavaroknak még messze nincs vége. Ez lehet az a mozi, amit a sci-fi rajongók már nagyon régóta vártak, ami fenekestül forgatja fel a megszokott dramaturgiákat, egyre nagyobb megilletődöttséget keltve az egyszeri E.T. rajongóban. Pár percig még pislog, meredten bámul maga elé a stáblista alatt, majd vadul tapsolni kezd. Neill Blomkamp „spanyolviasza” először lányos zavart keltett bennem, amit nem sokkal később kitörő lelkesedés váltott fel.A Cloverfield példája megmutatta, hogy a dokumentarista stílust ügyesen használva egy már elcsépelt toposz is okozhat bizsergést gerinctájékon. A District 9 ügyes film, mégsem ragaszkodik görcsösen az áldokumentumfilmes formához. Használja, de amint akcióra kerül a sor, vállrántva dobja félre, hogy minél többet láthassunk. Blomkamp akciózni, majd (kis túlzással) drámázni kezd, megteremti a maga E.T. figuráját, sőt nem átall főgonoszt is kreálni neki, mindvégig szemelőtt tartva a hitelességet, a realizmust, már amennyire ez egy ufós sci-fi esetében lehetséges.
A látvány támadhatatlan. Az idegenek (akik már a harmadik perc környékén egész alakban lézengenek a vásznon) súlyos, lélegző, izzadó teremtmények, merem állítani, hogy CGI nem volt még ilyen közel a fotórealizmushoz. Alacsony költségvetésből hozták ki a maximumot, de a végeredmény egy jóval drágább filmnek is becsületére válna.Az egyszeri E.T. rajogongót némiképp sokkolhatja a vér és az erőszak, vagy hogy egy darabig nehéz eldönteni, kinek az oldalán álljon, megdöbbentheti a brutalitással kevert emberi kapzsiság (aminek mintha kicsit pipogya főhősünk is része lenne), de a finálé felé közeledve gyermeki lelkesedéssel habzsolja az újabbnál újabb váratlan fordulatokat. A készítőknek végre sikerült szabadjára engedni a fantáziájukat, és nem törődve a politikai korrektséggel, fittyet hányva a punnyadt egyhangúságra, egy politikai felhangot sem nélkülöző, izgalmas és merész sci-fit alkottak. Itt lesheted meg a trailert.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com