2009. április 17., péntek

Kegyetlen Játékok (1999)

A 90-es évek agyolvasztó tinivígjátékainak hősei drámai szituációban. Merész elgondolás, de hát éppen ilyenekre van szükség egy jó filmhez. Roger Kumble rendező persze mást és másképp látott Hollywoodból mint mi, egyszeri mozinézők. Le merem fogadni, biztosra vette, hogy Sarah Michelle Gellar, Reese Witherspoon, Selma Blair és Ryan Phillippe sziporkázni fognak a szerepekben. Így lett.Sebastian igazi tahó. Gazdag, jóképű, fiatal nőcsábász, életének legnagyobb gondja, hogy minél csinosabb „trófeákat” gyűjthessen. Naplójában gyülekeznek az írások szebbnél szebb áldozatairól, akik azóta természetesen már gyűlölik a szemérmetlen csábítót. Nála is alattomosabb az elbűvölő Kathryn, aki bájával és gonoszságával mintha kicsit kilógna a filmből, szinte rajzfilmszerű figura, a kerítő nő alteregója. Kettejük fondorlatos tervei mozgatják a cselekményt, amely a számtalan komikus pillanat mellett/mögött már a kezdetektől tragédiát sejtet.Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a film legnagyobb erőssége, hogy komolyan jelen van benne az érzékiség. Végre nem kaján vigyor jelenik meg a néző arcán egy megvillanó melltartó láttán, nincsenek pucér popó viccek. Ha csók van, akkor csókot látunk, ha szex akkor meg szexet, de főleg persze ármány van itt dögivel. A magyar cím is teljesen korrekt, Kathryn és Sebastian játékai valóban kegyetlenek. Az, hogy e kegyetlenkedés közben mi mégis sokat röhögünk, persze disszonáns érzelmeket kelt. Amit látunk thriller, vagy talán inkább a thriller műfaj kiforgatása. Csak annyit tudunk biztosan, hogy itt a végén sok mindenkinek kell majd bűnhődnie.Korántsem tökéletes a Kegyetlen játékok, az látszik ugyanis, hogy túl sok mindenkinek próbál megfelelni. Az MTV függők kapnak Placebo és The Verve dalokat, a romantikus élményre vágyók nagy egymásratalálást, az alterosok meg betépett, fennkölten monologizáló cicababát. Mindez másfél órában kissé kapkodósra állítja a tempót, és maga a rendező sem tudja már biztosan, hogy mire, vagy kire kellene a legtöbb hangsúlynak helyeződni. Ennek ellenére az összhatás nagyon is pozitív, nem hasonlításképpen, de Kevin Smith párkapcsolati „dolgozataival” simán felveszi a versenyt. És az a csók, ami fentebb is látható... Huhh.

1 megjegyzés:

CyberTimi írta...

Nekem a Malkovichos, Glenn Closeos változat jobban bejött valahogy (veszedelmes viszonyok).


Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com