Szörnyek az Űrlények ellen (2009)

Tavaly a Kung Fu Panda annyira jól sikerült, hogy úgy tűnt, a Dreamworks kezd a Pixar méltó ellenfelévé válni, de sajnos más a helyzet. A néző azt se tudja, kinek adja a történelem legidiótább karaktere díját a Szörnyek az űrlények ellen szereplői közül. Mert vicces ugyan, ha egy-két szereplő úgymond nincs képben, vagy magyarán hülye mint a tök, de hogyha elfogynak az értelmes megmozdulások és az ormótlan pixelteremtmények Sasjózska-féle ripacskodásba kezdenek, akkor már senki nem fog nevetni.

Csak a humorra mentek rá a készítők, semmi egyéb nem számított, ebbe az egyetlen vállalásukba is csúnyán belebuktak. A marketing még retró sci-fi hangulatot ígért, a végeredmény egy újabb teljesen értelmetlen maszlag lett, melynek egyetlen megmosolyogtató része szintén egy maszlag, aki ő volna:Most látom, hogy az ugyancsak pocsék Cápamese direktora követte el ezt is, persze ne gondoljuk, hogy csak ő a ludas, az egész csapatnak meg kéne végre hoznia a döntést, hogy meséket készítenek, vagy bárgyú vigyorokkal és lapos viccekkel kaszálnak rengeteg zsét, ahogy eddig is.

Insomnia (2002)

2002-ben még csak annyit lehetett tudni Christopher Nolan rendezőről, hogy tehetséges és maga mögött tud egy sajátos időrendi felépítése miatt kiemelkedő akciófilmet (Memento). Az Insomnia szintén a krimi műfajába tett kirándulás, vagy inkább elmélyült és emlékezetes trip. A sorozatgyilkosos nyomozásos témában nehéz újat mondani, szerencsére a neves színészek kifejezetten eredeti forgatókönyvből építkezhettek, mely egyetlen nagy ötletre épül, amit ugye nem mondhatok el, hisz úgy már nem is lenne annyira érdekes.A nagy tekintélyű öreg, Will Dormer (Al Pacino) nyomozó egy kis alaszkai városba „száműzettetik” L.A.-ből miután utolsó ügyében komoly morális bakikat követett el. A rutinos vén rókát előbb csak a soha le nem nyugvó nap kínozza, majd üldözőből üldözötté később meg áldozattá (hahaha) válik. A sztoriról tényleg nem szeretnék többet.Ahogy Nolan a batman filmekkel visszaadta a támadhatatlan és vérprofi akciófilm reményét, úgy az Insomnia annak bizonyítéka, hogy a krimi korántsem egy kivesézett műfaj. A számomra sokszor idegesítő Robin Williams játéka bejött, az meg kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a szívből élő lelkes karrieristán kívül Hilary Swank valahogy nem akar más karaktert kipróbálni. A műfaj szerelmeseinek kötelező, de én is szerettem, olyannyira átjött a hangulat, hogy ma még talán beiktatok egy Zodiákust, mert már alig emlékszem rá, pedig. Fincher az áááááász!

Magyaros muzsikák

Elkészült a világhírű Kiscsillag zenekar második klipje az "Örökre" fedőnevű albumhoz. A Légyszíves című (egyébként tök fasza) dal kapott videót:

***

A Kaukázus myspace oldalán pedig meghallgatható két nagyon behúzós régi-új dal, a Megmozdultam és a Kéksárga. Irány.

Depeche Mode - Wrong (2009)

Nehezen barátkozom az új Depes albummal, de a Wrong egy nagyon jó dal, a klippje pedig egyenesen kiváló lett!

500 Days of Summer plakát

Nagyon sok Zooey Deschanel-lel, úgyhogy várjuk.Itt pedig a trailer (ami nem új, már pár hetes)

Mi lesz veled Piratebay?

Ma, Svéd idő szerint 13:00-kor első fokon egy év szabadságvesztésre, valamint 800 millió forintnyi pénzbírságra ítélték a 2003-ban alapított Piratebay torrentportál üzemeltetőit.(Fredrik Neij, Gottfrid Svartholm Warg, Peter Sunde, Carl Lundström)

A világ legnagyobb kalózoldalát védő ügyvéd így nyilatkozott az ítélethirdetés után:
"Szerintem ez felháborító. Természetesen fellebbezünk. Ez az első szó, nem az utolsó. Az utolsó szó a miénk lesz."
Az ügynek egyébként várhatóan semmi hatása nem lesz a fájlmegosztók világára, sőt, valószínű, hogy jó ideig a Kalózöböl is vígan működik még.

Kegyetlen Játékok (1999)

A 90-es évek agyolvasztó tinivígjátékainak hősei drámai szituációban. Merész elgondolás, de hát éppen ilyenekre van szükség egy jó filmhez. Roger Kumble rendező persze mást és másképp látott Hollywoodból mint mi, egyszeri mozinézők. Le merem fogadni, biztosra vette, hogy Sarah Michelle Gellar, Reese Witherspoon, Selma Blair és Ryan Phillippe sziporkázni fognak a szerepekben. Így lett.Sebastian igazi tahó. Gazdag, jóképű, fiatal nőcsábász, életének legnagyobb gondja, hogy minél csinosabb „trófeákat” gyűjthessen. Naplójában gyülekeznek az írások szebbnél szebb áldozatairól, akik azóta természetesen már gyűlölik a szemérmetlen csábítót. Nála is alattomosabb az elbűvölő Kathryn, aki bájával és gonoszságával mintha kicsit kilógna a filmből, szinte rajzfilmszerű figura, a kerítő nő alteregója. Kettejük fondorlatos tervei mozgatják a cselekményt, amely a számtalan komikus pillanat mellett/mögött már a kezdetektől tragédiát sejtet.Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a film legnagyobb erőssége, hogy komolyan jelen van benne az érzékiség. Végre nem kaján vigyor jelenik meg a néző arcán egy megvillanó melltartó láttán, nincsenek pucér popó viccek. Ha csók van, akkor csókot látunk, ha szex akkor meg szexet, de főleg persze ármány van itt dögivel. A magyar cím is teljesen korrekt, Kathryn és Sebastian játékai valóban kegyetlenek. Az, hogy e kegyetlenkedés közben mi mégis sokat röhögünk, persze disszonáns érzelmeket kelt. Amit látunk thriller, vagy talán inkább a thriller műfaj kiforgatása. Csak annyit tudunk biztosan, hogy itt a végén sok mindenkinek kell majd bűnhődnie.Korántsem tökéletes a Kegyetlen játékok, az látszik ugyanis, hogy túl sok mindenkinek próbál megfelelni. Az MTV függők kapnak Placebo és The Verve dalokat, a romantikus élményre vágyók nagy egymásratalálást, az alterosok meg betépett, fennkölten monologizáló cicababát. Mindez másfél órában kissé kapkodósra állítja a tempót, és maga a rendező sem tudja már biztosan, hogy mire, vagy kire kellene a legtöbb hangsúlynak helyeződni. Ennek ellenére az összhatás nagyon is pozitív, nem hasonlításképpen, de Kevin Smith párkapcsolati „dolgozataival” simán felveszi a versenyt. És az a csók, ami fentebb is látható... Huhh.

World Builder

Ezt az elképesztő rövidfilmet mindenkinek látnia kell.

Két magyar banda

MAnökken ProlEtarZ - Diszkréten élvezz (2009)

Meghallgatható a világhírű MAPEZ új anyaga a honlapon. Az énekes hölgy (Kerekes Sugi) hangja csudaszép, a szövegek meg aranyosak, szóval én most megyek bugizni.

***

The Kolin - Yell into the Kazoo (2008)

Pár napja találkoztam a The Kolin nevű magyar formáció muzsikájával, és elsőre szimpatikus lett az (amit néhány kritikus negatívumként ró föl nekik), hogy nem csak sokat hallgatnak kortárs pop-rock muzsikát, hanem csinálnak is ilyet. Amikor egy daluk Muse-os zongorafutammal kezdett dörömbölni, nem bírtam letörölni a mosolyom. De a Kolin nem stadion rock, legalább ennyire szintipop is, meg még egy csomó minden.
Amúgy a fiúk a felhajtáshoz is értenek, erős homoerotikus kisugárzásukat bátran villogtatják, lehet, hogy mindez csak figyelemfelkeltés, minden esetre szar lene, ha csak azért hallanánk róluk a jövőben, mert ők az "extravagáns magyar buzi popzenekar".

Moon trailer (2009)

Ez a sci-fi nekem kell!

The Rakes - Klang (2009)

Ez a jófajta, barátságos gitártépés kell most a szívemnek. Itt a kedvencem a lemezről, a That's the reason.

Gran Torino (2008)

A 78 éves Clint Eastwood évről évre nagyobb szeletet hasít magának a filmtörténelemből, teszi ezt példátlan magabiztossággal és következetességgel, de szó nem érheti a ház elejét: baromira megérdemli a szeleteket. Eastwood ugyanis sugárzik, ki tudja milyen izotópokat tömköd magába, milyen életelixírt szürcsölget. Ettől az energiától bármikor elhiszem neki a Gran Torino történetét, vagy konkrétan azt, hogy egy ötfős dühödt fegyveres társaság a haja szálát sem meri meggörbíteni a vicsorgó öregnek.Az idős veterán, Walt Kowalski nemrég vesztette el feleségét. Gyermekei csak a vagyonára hajtanak, minden kapcsolata kiüresedett vagy felületes. Mintha nem lenne elég baja, a szomszédba költöznek a „sárgák”, akik közül a háború idején ő maga jó néhányat el tett láb alól. A viszonyuk azóta, hogy úgy mondjam nem túl rózsás. Mégis, mintha ez lenne a sorsa, Walt kénytelen megismerni szomszédainak egzotikus kultúráját, és családi életét. Új barátokra lel a hmong fiatalok között és mogorvasága, világgyűlölete is emberségbe fordul. Azonban Walt amolyan kivénhedt Piszkos Harryként a helyi bandák ügyeibe is beleüti az orrát (vagy a puskája nyelét), ez pedig rövid távon meglepő és mulatságos, hosszú távon tragikus eseményeket szül.Ügyes műfaji játszadozásnak lehetünk tanúi, ez pedig mindig jól esik az embernek. Egyszerű családi drámából indulva a történet fílgúd mozivá, majd bosszúdrámává alakul, és akkor még csomó mindent ki is hagytam. Az összetartó erő, és ami miatt egy idegen űrhajó megérkezését is összeszorított kezekkel várnánk, az a főszereplő/rendező/zeneszerző... „misztikus” jelenléte. Piszkos Harry olyan lazán, könnyedén szór poénokat is, mint 8 milliméteres töltényhüvelyeket. Eastwood egyik nyilatkozatában említi, hogy elég öreg lett ő már ahhoz, hogy bármit eljátsszon, és valóban, ennyi élettapasztalattal a háta mögött nem is kérdés mitől sugárzik annyira. Már csak egy remek forgatókönyvre volt szüksége, ami sokat tesz az etnikumok elfogadásáért, mégsem válik didaktikussá. Ha Eastwood fel is hagy a színészkedéssel (ahogy azt mostanában hangoztatta), a Gran Torino egy olyan pályamunka ékes darabja, amelyben még mindig lehet/lesz (!) emlékezetes rendezés. Irány a mozi!

Placebo - Battle for the Sun

A Placebo ingyen elküldi az új dalát mindenkinek, aki kéri. Most sem lettem túl nagy rajongó, de azért nem rossz.