Egy náci tisztről van itt szó, aki amerikában született, majd németországban nőtt fel, és író/költő lett belőle. A politika soha nem érdekelte, viszont eléggé tehetséges művésszé vált. Aztán kitört a háború, az amerikaiak beszervezték titkosügynöknek. Egy fasiszta propagandát közvetítő rádió bemondójaként és szerkesztőjeként küldött jeleket (jobbára a jelentés ismerete nélkül) a szövetségeseknek. Visszaemlékezését 1961-ben, egy izraeli börtönben írja.Mindenféle történelmi, társadalmi és politikai fogaskeréken kívül helyezi magát, ahogy ő mondja, "fogak nélkül" született, szemben azokkal, akiknek "lekopnak" idővel bizonyos fogaik a politika, a társadalom és a történelem viszontagságai miatt.
Alighanem a legkevésbé Vonnegut-os regény, amit eddig olvastam. Megvan benne a csak rá jellemző hangvétel, az egyszerre cinizmussal és tragikummal átitatott világszemlélet, de számomra az volt a legérdekesebb, hogyan győzedelmeskedik itt valamiféle magasztos emberség.
Persze nehéz ezt nekem megfogalmazni, főleg így pár sorban, legyen elég annyi, hogyha vannak jobb és rosszabb Vonnegut regények, én ezt a jobbak közé tenném.
(Először találkoztam Vonnegut-nál igaz szerelemmel, és nem is akárhogy fordul elő a szerelem, „az élet egyetlen értelmének” van nevezve. Amíg van, nyilván az is.)
Nick Nolte főszereplésével készült belőle film 1996-ban, természetesen be van tervezve...
Persze nehéz ezt nekem megfogalmazni, főleg így pár sorban, legyen elég annyi, hogyha vannak jobb és rosszabb Vonnegut regények, én ezt a jobbak közé tenném.
(Először találkoztam Vonnegut-nál igaz szerelemmel, és nem is akárhogy fordul elő a szerelem, „az élet egyetlen értelmének” van nevezve. Amíg van, nyilván az is.)
Nick Nolte főszereplésével készült belőle film 1996-ban, természetesen be van tervezve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése