Gonosznak érzem magam, mert a Chaos Theory egész korrekt fekete komédia, melyben Scarlett Johansson jelenlegi kedvese (ez a momentum lényegtelen, csak számomra nem az) élete legjobb alakítását nyújtja, az említett ripacskodás csak néhol jön elő benne. Ott viszont közel sem áll olyan jól, mintha Johnny Depp csinálná.
Tök jó az alapsztori. Az életét végletekig rendszerek szerint szervező figura véletlenszerű sajnálatos események miatt elveszti a redszerezésbe vetett hitét, és úgy dönt, hagyja magát a káosz útjaira tévedni. Tök jó alapsztori, mert aktuális, mert gyakran látni ilyet. A főszereplő egyértelműen a ma embere, aki megpróbálja megtalálni a helyes utat a káosz közepette. És abban is mai, hogy amikor az út mégsem bizonyul föltétlenül helyesnek, infantilissá válik, vagy részegen bámulja a naplementét és sajnálja magát. A gondolat mindenképpen ott van a sztori mögött és Reynolds kifogásolható munkáját is figyelmen kívül lehet hagyni, így egész kellemes szórakozás a Káosz elmélet.
Több csak akkor lehetett volna, ha keményebben csinálják meg Frank Allen ámokfutását, ne adj isten egy kis tragédiával is megfűszerezik az eseményeket. Ehhez azonban a stáb már nem volt elég bátor.Így viszont nem volt elég nagy tétje a dolgoknak. Meg hát így olyan mozi született, amire pár év múlva már senki nem fog emlékezni. Megjegyezném, hogy a kakipofozgató The Nines-nál ez sokkal jobban tetszett, és még arra is elég volt, hogy ne utáljam többé ezt a Reynolds gyereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése