2010. május 11., kedd

Kick-Ass (2010)

Hollywood mítoszteremtő képességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy mára a világ minden táján pontosan tudják a filmrajongók: Superman-nel, Pókemberrel és a többi kosztümös csodalénnyel nem érdemes újat húzni. A képregénykiadók különálló, de mégis hasonló lényegű mondakörök módjára ontják magukból az eredettörténeteket. Újabb és újabb bosszúszomjas természetfeletti karakterek emelkednek föl és buknak el a lapjaikon, néha szinte antik hősök módjára. A képregényvilágra kevésbé nyitott (pl. kelet-európai) országok popkultúrájának is egyre inkább szerves részévé válnak/váltak a maszkos igazságosztók, és ez főleg a mozinak köszönhető.
A trükktechnika is eljutott arra a szintre, hogy csillagászati költségvetés nélkül látványos akciókat hozzanak létre, így immár egyre többen ismerik azt a kéjes érzést, amit a testről lepattanó golyó hangja, vagy egy high-tech páncél sisakjának helyre koccanása okoz. A szuperhősök dicsfénnyel, olykor megvetéssel kikövezett útja olyan formulákból építkezik, melyeket minden valamirevaló tősgyökeres rajongónak – geeknek – illik betéve tudnia. Nekik igazi kincs lehet a Kick-Ass, de biztos sokan vannak, akik öncélú, vérben tocsogó paródiát látnak benne. Ezért is volt kétes a hazai forgalmazása. Meg azért is, mert Matthew Vaughn filmjében egy 11 éves kislány néhány másodperc alatt tucatnyi rosszarcú beleit ontja ki úgy, hogy közben űbervagány beszólásokra is bőven marad ideje. Ha túltesszük magunkat az erkölcsi dilemmán – ha-ha mért ne tennénk, hisz geek-ek vagyunk – a nyár egyik (sőt, talán) legszórakoztatóbb akciófilmjében lesz részünk, amely mellett az amúgy egész jól sikerült Vasember 2 is csak a jobb CGI tekintetében rúghat labdába. Remekül elhelyezett poénokban, feszes és átgondolt "badass" akciójelenetekben éppúgy nem szűkölködik a Kick-Ass, mint szeretnivaló karakterekben. Kell ennél több? Egy könnyed esti mozizáshoz aligha.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com