2009. május 26., kedd

Élektra Veszprémben

Végre egy posztmodern előadás a Bécsy Tamás Egyetemi Színházban! Végre dühödt nénikék és éljenző bölcsészek a közönségben! Bár e cikk írója nem viszonyul felhőtlenül sem a haragos öregekhez sem a "mindenttudó" egyetemistákhoz, a Nagy Gyula rendezte Élektrát kétszer is megnézte és remekül szórakozott.
Agamemnón és Klütaimnésztra lányának történetét az ókortól a huszadik századig számtalan szerző írta újra, idomította saját világához vagy aktualizálta. Akár a legnagyobb klasszikusok, vonul végig az emberiség történelmén, miért is ne tűzdelnék tele intertextusokkal a B. T. E. Sz. alkotói... Na jó, a posztmodern Élektra előadás annyira azért mégsem kézenfekvő, de azon vitázni, jogos-e a megvalósítás választott útja, teljesen fölösleges. A lényeg, hogy a dolog működik. Ha az előadás egészében nem is, részleteiben azért mindeképpen követhető cselekménydarabok, stilizált, korunkra jellemző életképek és izgalmas vendégszövegek váltakoznak. A tempó feszes, de a figyelem azért sem lankad, mert valamennyi jelenetnek átgondolt koncepciója van, így vagy a családot érintő tragédiák aktualizálódnak (ketchup és kólaillat felhőkben lecsapódva), vagy a nyilvános beszédek változnak kínosan megmosolyogtató paródiává (Shakespeare hősei kúrták el inkább, vagy Gyurcsányék?)
A játszók nagy intenzitással dolgoznak, de sajnos azt is érzik, hogy nem tűnik föl biztosan ha leengednek, hisz játékuk jelentős technikai apparátus és élőzene támogatja. Azért ennél az előadásnál ez megengedhető. A közös dalok (hála a rendező zenei műveltségének) egy-egy progresszív poplemezen is simán elférnének, a Krétakör együtt zenélésére emlékeztetnek. Az egyetlen pont, ahol a játék megbicsaklik, az improvizációk. A rögtönzött idegenvezetés alatt egy-két cserfes néző beszólása után a játszók magabiztossága megbillent, némi rutinnal ez az apróság anélkül is jól megkerülhető, hogy személyeskedésbe bocsátkozzunk. A sziporka - amit a játék lehetőségként felkínált - itt elmaradt, így csak egy kellemes intermezzót láthattunk.
Összességében izgalmas és szép ez az Élektra, üzenem a játszóknak, hogy legyen bizodalmuk magukban meg az előadásban, hogy minél több bölcsész, nénike és egyszeri ember vitatkozhasson arról a továbbiakban, hogy a világunk akkor most tragédia, vagy komédia inkább.

4 megjegyzés:

Roberts írta...

Ugye lesz még, mert sajna most éppen nem Veszprémben szopok...

ferci írta...

reméljük

Névtelen írta...

...szerintem ez a darab valami olyasmi volt mint amikor az apokalipszis előtt pár villanást rögzítünk a világról...döbbenetes volt és nagyon tetszett...
ui.:fantasztikus kíséretem volt az idegenvezetésnél:)
PV

ferci írta...

:)

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com