Nem tudok nem elfogultan gondolni a Pixar 2008-as nagy dobására. Összeszorult torokkal ültem végig első alkalommal. Aztán megnéztem még kétszer.
Teljesen tiszta film, mindenféle kosztól mentes. A mondanivalója pedig annak ellenére, hogy lerágott csont, legalább vitathatatlanul előre viszi a kölykök gondolkodását. Ebben a formában meg még úgysem kerültek elmondásra a globalizáció hatásai, az emberek nihilbe menekülése, blablabla… Nem sokat számít.
Ami sokkal többet, az a stúdió merészsége, és az a tucatnyi ötlet, amit a fogadtatás kiszámíthatatlansága ellenére bevállaltak. Csak néhányat említenék. A Wall-e sci-fi, minden ízében az, a látványvilág pedig az Űrodüsszeától kezdve az Apollo 13-ig a legjobb klasszikusokat idézi. Ez azonban önmagában még nem is lenne túl érdehes, a Dreamworks meséi is hemzsegnek a filmes utalásoktól. Ami a Wall-e-ben nagyszerű, az az, hogy a hétéves kisfiú nemcsak egy idézetet fog látni egy-egy zene felcsendülésekor, vagy jelenet átvételekor, hanem annak továbbgondolását, újraértelmezését kapja meg a lényegéig lecsupaszítva. A kis robot fantasztikus burlesk jelenetei az első 20 percben szöveg nélkül (!) történnek. Ezzel a „lánctalpas dobozzal” bármilyen gesztust, „érzést” megértetnek velünk a készítők. Szeretjük őt, méghozzá érzékeny és magas szintű emberiessége miatt. A főszereplők szerelemre lobbanása egymás iránt olyannyira megindító, hogy olyat már nagyon rég éreztem. Úgy drukkoltam Wall-e-nek, mintha én is 7 éves lennék. Kell ennél több?
Teljesen tiszta film, mindenféle kosztól mentes. A mondanivalója pedig annak ellenére, hogy lerágott csont, legalább vitathatatlanul előre viszi a kölykök gondolkodását. Ebben a formában meg még úgysem kerültek elmondásra a globalizáció hatásai, az emberek nihilbe menekülése, blablabla… Nem sokat számít.
Ami sokkal többet, az a stúdió merészsége, és az a tucatnyi ötlet, amit a fogadtatás kiszámíthatatlansága ellenére bevállaltak. Csak néhányat említenék. A Wall-e sci-fi, minden ízében az, a látványvilág pedig az Űrodüsszeától kezdve az Apollo 13-ig a legjobb klasszikusokat idézi. Ez azonban önmagában még nem is lenne túl érdehes, a Dreamworks meséi is hemzsegnek a filmes utalásoktól. Ami a Wall-e-ben nagyszerű, az az, hogy a hétéves kisfiú nemcsak egy idézetet fog látni egy-egy zene felcsendülésekor, vagy jelenet átvételekor, hanem annak továbbgondolását, újraértelmezését kapja meg a lényegéig lecsupaszítva. A kis robot fantasztikus burlesk jelenetei az első 20 percben szöveg nélkül (!) történnek. Ezzel a „lánctalpas dobozzal” bármilyen gesztust, „érzést” megértetnek velünk a készítők. Szeretjük őt, méghozzá érzékeny és magas szintű emberiessége miatt. A főszereplők szerelemre lobbanása egymás iránt olyannyira megindító, hogy olyat már nagyon rég éreztem. Úgy drukkoltam Wall-e-nek, mintha én is 7 éves lennék. Kell ennél több?
1 megjegyzés:
kell ennél több?
csak egy ágynemű garnitúra :D
Megjegyzés küldése