2008. november 12., szerda

Ne szórakozz Zohannal (2008)

Hát bántani akar minket ez az ember? Rajongói sértődésektől biztosan nem fognak gyarapodni a pénzhalmok Adam Sandler széfjében. Márpedig új filmje már a nyitó jelenetben csak kínos mosolyra késztet. 3 azaz 3 alkalommal lő ki különböző tárgyakat a farpofájával, az érzékletes hangmérnök vidám csattogászajt kever a meztelenül táncoló „hős” alá (igen, az a pénisze), arab akcentusa pedig 2-3 mondat elhangzásával tökéletesen érdektelenné válik számunkra.

Zohan szuperképességekkel rendelkező terrorista elhárító, de ráun véres munkájára, megrendezi saját halálát, hogy zavartalanul az államokba utazhasson és végre régi szenvedélyének, a fodrászkodásnak szentelhesse minden erejét.

A helyzet (ami a néző érzéseit illeti) nem sokat javul a fináléig. Kínos mosoly jön a kéjes amerikai öregasszonyok megkettyintésekor, fölhúzott szemöldök Zohan lehetetlen tornamutatványai láttán, lebiggyesztett ajak a történet megszámlálhatatlan kliséje miatt.

Egy két pozitívumot is sikerül összegyűjteni jóindulattal, például az üde és csinos fodrász hölgy(Emmanuelle Chriqui) csak jót tesz a szemünknek, Rob Schneider, hálás mellékszerepének köszönhetően pedig (ahogy most emlékszem) először keltett bennem némi szimpátiát a vásznon.

A film egész jól profitált odakint, és ez azért lehet így, mert nem csak duma, hogy kitolódott az ingerküszöb. Habár a poénok ugyanazok maradtak, egyre többet látunk, egyre hangosabban halljuk és egyre szemtelenebbül vágódik a képünkbe. Van akinek pedig ez jó. Bizony, Egy Burn After Readinghez a néző részéről is kell a befektetett energia, a figyelem. Mert ott nüansznyi rezdülésekre kell figyelni, és ott valódi karakterek vannak, akiket meg kell érteni. Erre sajnos egyre kisebb az igény.

Nincsenek megjegyzések:

Nem csak mozis blog - 2011

e-mail: kasafero@gmail.com