Újra műsoron!

"Mégis terád emlékezni kell" (Kaukázus)

A fő masterelés (ó, bár tudnám, mi az) előtt álló anyagot a nemcsakMozisblog ezennel közkinccsé teszi (remélhetőleg a zenekar sem kívánja másképp, hiszen ezeket a dalokat már a múltheti A38 koncert vendégei is megszerezhették.)

Dualizmus
Közös költség
Mindenféle emberek istene
Pingvin
Sehol senki

Monty Python a Youtube-on!

A Monthy Python csapat némi hezitálás után (persze csak szórakoztak) saját csatornát indított a Youtube-on, közös filmjeik és a Repülő Cirkusz jeleneteiből szemezgethet az odatévedő. Többek között személyes kedvencem, a Galaxy Song is fölkerült már.
Az alábbi képre kattintva még akad pár csemege.

Son of Rambow (2008)

Remek kis családi filmet ajánlok megtekintésre nektek, egyenesen angolföldről. A Son of Rambow képei kifinomultan, érzékenyen rögzítik egy pubertás kor előtt álló fiú zűrzavaros világának változásait. Már az első negyed óra beszippant, az apró de nagy becsben tartott ereklyék számvételezése, a telerajzolt könyvből elcsípett ábrák, a szorongások teljesen egyedi hangulatot teremtenek. Ebben persze nem kis része van a nagyszerű főszereplőnek, Bill Milnernek. Ő játssza az álomvilágban tengődő sérülékeny lelkű fiút, akit bigott édesanyja és a nyomasztó iskolai légkör egyaránt akadályoznak a kibontakozásban. Megváltozik azonban az élete, amint találkozik a suli ügyeletes gonosztevőjével, akit a nem kevésbé zseniális Will Poulter alakít. A rosszcsontnak köszönhetően ismerkedik meg főhősünk John Rambo legyőzhetetlen karakterével, és akkora energiát merít belőle, hogy majdnem szétcsattan. Na, ez azárt túlzás, ahhoz azonban éppen eleget, hogy kegyetlen akciófilmet kezdjenek forgatni amiben Rambo fia apja megmentésére indul.Nem egyszerűen komédia, de nem is dráma, mindkettő akad benne bőven. A film érzékenysége (folyton ez a szó jut eszembe, hogy érzékeny),remek rálátást enged a 80-as évek fiatalságára, nem kis iróniával kezelve őket. Ugyanakkor eredeti módon mesél barátságról, összetartásról, meg hasonlók. Szeretnivaló! Egyelőre sajnos nem jön Magyarországra...

Végighallgatható

A Guns N Roses Chinese Democracy című új lemeze a banda Myspace oldalán (a képre kattintva oda jutsz) amely kb. olyan régóta készül, mint amilyen régen először léggitároztam szívből arra, hogy "részegen ki visz majd haza". Egyébként felvállaltan a világ legjobb lemezének van szánva. Szerintem egész jó lemez.

Új zenék

30y - Felhő

A Kaukázus meg stúdiózik (ez "csak" egy demo)

Milyen jó is

ha valaki komolyan veszi a hülyülést. Abból néha (na jó, nem túl gyakran, és nem túl sokáig, de) hallgathato elektro muzsika lesz.

Hellogoodbye - Here [In your arms]

Discover hellogoodbye!

Wall-e (2008)

Nem tudok nem elfogultan gondolni a Pixar 2008-as nagy dobására. Összeszorult torokkal ültem végig első alkalommal. Aztán megnéztem még kétszer.
Teljesen tiszta film, mindenféle kosztól mentes. A mondanivalója pedig annak ellenére, hogy lerágott csont, legalább vitathatatlanul előre viszi a kölykök gondolkodását. Ebben a formában meg még úgysem kerültek elmondásra a globalizáció hatásai, az emberek nihilbe menekülése, blablabla… Nem sokat számít.Ami sokkal többet, az a stúdió merészsége, és az a tucatnyi ötlet, amit a fogadtatás kiszámíthatatlansága ellenére bevállaltak. Csak néhányat említenék. A Wall-e sci-fi, minden ízében az, a látványvilág pedig az Űrodüsszeától kezdve az Apollo 13-ig a legjobb klasszikusokat idézi. Ez azonban önmagában még nem is lenne túl érdehes, a Dreamworks meséi is hemzsegnek a filmes utalásoktól. Ami a Wall-e-ben nagyszerű, az az, hogy a hétéves kisfiú nemcsak egy idézetet fog látni egy-egy zene felcsendülésekor, vagy jelenet átvételekor, hanem annak továbbgondolását, újraértelmezését kapja meg a lényegéig lecsupaszítva. A kis robot fantasztikus burlesk jelenetei az első 20 percben szöveg nélkül (!) történnek. Ezzel a „lánctalpas dobozzal” bármilyen gesztust, „érzést” megértetnek velünk a készítők. Szeretjük őt, méghozzá érzékeny és magas szintű emberiessége miatt. A főszereplők szerelemre lobbanása egymás iránt olyannyira megindító, hogy olyat már nagyon rég éreztem. Úgy drukkoltam Wall-e-nek, mintha én is 7 éves lennék. Kell ennél több?

Ne szórakozz Zohannal (2008)

Hát bántani akar minket ez az ember? Rajongói sértődésektől biztosan nem fognak gyarapodni a pénzhalmok Adam Sandler széfjében. Márpedig új filmje már a nyitó jelenetben csak kínos mosolyra késztet. 3 azaz 3 alkalommal lő ki különböző tárgyakat a farpofájával, az érzékletes hangmérnök vidám csattogászajt kever a meztelenül táncoló „hős” alá (igen, az a pénisze), arab akcentusa pedig 2-3 mondat elhangzásával tökéletesen érdektelenné válik számunkra.

Zohan szuperképességekkel rendelkező terrorista elhárító, de ráun véres munkájára, megrendezi saját halálát, hogy zavartalanul az államokba utazhasson és végre régi szenvedélyének, a fodrászkodásnak szentelhesse minden erejét.

A helyzet (ami a néző érzéseit illeti) nem sokat javul a fináléig. Kínos mosoly jön a kéjes amerikai öregasszonyok megkettyintésekor, fölhúzott szemöldök Zohan lehetetlen tornamutatványai láttán, lebiggyesztett ajak a történet megszámlálhatatlan kliséje miatt.

Egy két pozitívumot is sikerül összegyűjteni jóindulattal, például az üde és csinos fodrász hölgy(Emmanuelle Chriqui) csak jót tesz a szemünknek, Rob Schneider, hálás mellékszerepének köszönhetően pedig (ahogy most emlékszem) először keltett bennem némi szimpátiát a vásznon.

A film egész jól profitált odakint, és ez azért lehet így, mert nem csak duma, hogy kitolódott az ingerküszöb. Habár a poénok ugyanazok maradtak, egyre többet látunk, egyre hangosabban halljuk és egyre szemtelenebbül vágódik a képünkbe. Van akinek pedig ez jó. Bizony, Egy Burn After Readinghez a néző részéről is kell a befektetett energia, a figyelem. Mert ott nüansznyi rezdülésekre kell figyelni, és ott valódi karakterek vannak, akiket meg kell érteni. Erre sajnos egyre kisebb az igény.