Figyelem! A kommuna. org-ról legálisan letölthető a teljes Egon és Dönci film többféle formátumban, még HD-ben is!!! Aki még nem látta, vagy nem elégszer, annak javaslom, pattanjon föl a bitek hátára és használja ki ezt a remek lehetőséget, mert a film jó, és büszkék lehetünk rá.
2008. május 30., péntek
Egon és Dönci a neten!
Figyelem! A kommuna. org-ról legálisan letölthető a teljes Egon és Dönci film többféle formátumban, még HD-ben is!!! Aki még nem látta, vagy nem elégszer, annak javaslom, pattanjon föl a bitek hátára és használja ki ezt a remek lehetőséget, mert a film jó, és büszkék lehetünk rá.
Kritika: Horton Hears a Who
Valami elképesztő véletlen folytán sikerült Ferci kollegámmal a mai napon könnyed szórakozásnak ugyanazt a filmet választani, ez pedig a Dr. Seuss könyvéből készült kompjuteranimációs Horton.
A történet ismertetésétől eltekintenék, helyette szeretném megosztani a filmélményt.
Az első fél órát mondhatni szakadatlanul végigröhögtem. A jópofa animáció, az ötletes figurák (a kis sárga pupákon majd' elolvadtam), és az igényes kidolgozottságnak köszönhetően olykor másodpercenkénti három vizuális + egy verbális poén biztosította a film első harmadában a felhőtlen szórakozást, amely az anime-paródia-betét néhány perce előtt ért a tetőfokára (öcsémmel együtt lassan a megkergülés jeleit mutattuk).
Aztán ez a kezdeti lelkesedés kissé alábbhagy, ahogy kifáradnak az újdonság erejével ható grafikai megoldások, és a hangsúly a humoráradatról a cselekmény alakulására kerül át. Aggodalomra azonban nincs ok, a történet alakulása, némely új szereplők felbukkanása és a virgonc, a szintén Seuss-féle Grincs-sztoriból talán már ismerős Who-k, avagy "Ki-k" ügyetlenkedései tartják a szintet, a film végig nagyon is élvezhető marad.
Természetesen igazak az előző kritika vádjai, néha valóban elkerüli a logika egyes szereplők cselekedeteit, és talán a finálé sem olyan izgalmas, mint amilyennek lennie kéne, de mindezek megbocsáthatók a film pozitív tulajdonságai mellett.
Mindenképpen szólnék pár szót a szinkronról is: Jim Carrey és Steve Carell párosa zseniális, persze két rutinos és eredeti komikusról lévén szó ez nem meglepő. A mellékszerepekben főként Judd Apatow színészeinek neve lehet ismerős, mindannyian remekül illesztik hangban megképzett figuráikat a Horton-univerzumba; kíváncsi volnék a magyarra (sajnos nem találok róla információt, csak annyit, hogy Hortonnak a Jim Carrey-nél megszokott Kerekes József kölcsönzi a hangját).
Összefoglalva tehát a Horton könnyed családi kikapcsolódásnak kiváló, de a világ megváltását ne várjuk tőle.
A történet ismertetésétől eltekintenék, helyette szeretném megosztani a filmélményt.
Az első fél órát mondhatni szakadatlanul végigröhögtem. A jópofa animáció, az ötletes figurák (a kis sárga pupákon majd' elolvadtam), és az igényes kidolgozottságnak köszönhetően olykor másodpercenkénti három vizuális + egy verbális poén biztosította a film első harmadában a felhőtlen szórakozást, amely az anime-paródia-betét néhány perce előtt ért a tetőfokára (öcsémmel együtt lassan a megkergülés jeleit mutattuk).
Aztán ez a kezdeti lelkesedés kissé alábbhagy, ahogy kifáradnak az újdonság erejével ható grafikai megoldások, és a hangsúly a humoráradatról a cselekmény alakulására kerül át. Aggodalomra azonban nincs ok, a történet alakulása, némely új szereplők felbukkanása és a virgonc, a szintén Seuss-féle Grincs-sztoriból talán már ismerős Who-k, avagy "Ki-k" ügyetlenkedései tartják a szintet, a film végig nagyon is élvezhető marad.
Természetesen igazak az előző kritika vádjai, néha valóban elkerüli a logika egyes szereplők cselekedeteit, és talán a finálé sem olyan izgalmas, mint amilyennek lennie kéne, de mindezek megbocsáthatók a film pozitív tulajdonságai mellett.
Mindenképpen szólnék pár szót a szinkronról is: Jim Carrey és Steve Carell párosa zseniális, persze két rutinos és eredeti komikusról lévén szó ez nem meglepő. A mellékszerepekben főként Judd Apatow színészeinek neve lehet ismerős, mindannyian remekül illesztik hangban megképzett figuráikat a Horton-univerzumba; kíváncsi volnék a magyarra (sajnos nem találok róla információt, csak annyit, hogy Hortonnak a Jim Carrey-nél megszokott Kerekes József kölcsönzi a hangját).
Összefoglalva tehát a Horton könnyed családi kikapcsolódásnak kiváló, de a világ megváltását ne várjuk tőle.
2008. május 29., csütörtök
The bank job
Nehéz elhinni, hogy igaz történet alapján készült a The bank job, de ez csak azért van, mert túl vagyunk már jó pár hasonló filmen, amik egytől egyig kitalációk voltak. Szépen meg is idéződnek bennünk. A legmenőbb vágások és beállítások az Ocean's trilógiából valók, a karakterek kicsit (de tényleg csak kicsit) Guy Ritchie-sek, mégis akad némi sajátos esszenciája a filmnek: Valamelyik látványtervező rájöhetett a stúdióban, hogy ezek a 70-es évek eleji angol járgányok baromi jól mutatnak a vásznon. Ennél több hirtelen így nem jut eszembe. Na de nem akarok gonosz lenni, azt mondom higgyük el, hogy a mozi az 1971-es Baker Street-i rablás eseményeit dolgozza föl, hitelesen. Még akkor is, ha az Ocean's film jobb volt. Még akkor is, ha Guy Ritchie alakjai viccesebbek. Akkor is, ha Jason Statham továbbra is silány Bruce Willis másolatnak tűnik.
Néhány piti bűnöző megfoghatja az isten lábát egy bank páncélszekrényében, persze csak ha van elég vér a pucájukban. Hát ennyi pénzért kinek ne lenne? Hőseink kissé ügyetlenül bár, de rendületlenül kirabolják a bankot, a szerencse és bizonyos sötét felsőbb hatalmak is az ő oldalukra állnak, a zsákmány azonban rejteget magában pár hmm... dolgot, amire egyéb még sötétebb hatalmaknak is szüksége lenne. Bajba kerül hát rablócskáink élete (nem csak a szabadsága), de nyugalom! Némi taktikus csiki-csuki állapot és (fölöslegessége miatt nem túl szórakoztató) drámázás után... Majdnem mindenki boldog lesz.
Nem rossz film egyébként, kifejezetten nézhető, csak épp láttunk már jobbat. Kicsit elkapkodott, kicsit pontatlan, néhol túl szájbarágós, máshol meg fölöslegesen ködösít, a poénok is nagyobbat ütnének, ha hagyják kibontakozni a színészeket.
Az egyetlen verekedős jelenet például nélkülöz mindenféle realitást, már-már gáz jelzővel kell illetnem, olyan „Hé, honnan ütsz meg? Onnan? Nemá' erre nem számítottam.” tutyimutyi... Pedig láttam benne lehetőséget, de valahogy mégis odacsapottnak érzem kissé... Aztán kíváncsi leszek, mert lehet, hogy a népnek nagyon be fog jönni...
Néhány piti bűnöző megfoghatja az isten lábát egy bank páncélszekrényében, persze csak ha van elég vér a pucájukban. Hát ennyi pénzért kinek ne lenne? Hőseink kissé ügyetlenül bár, de rendületlenül kirabolják a bankot, a szerencse és bizonyos sötét felsőbb hatalmak is az ő oldalukra állnak, a zsákmány azonban rejteget magában pár hmm... dolgot, amire egyéb még sötétebb hatalmaknak is szüksége lenne. Bajba kerül hát rablócskáink élete (nem csak a szabadsága), de nyugalom! Némi taktikus csiki-csuki állapot és (fölöslegessége miatt nem túl szórakoztató) drámázás után... Majdnem mindenki boldog lesz.
Nem rossz film egyébként, kifejezetten nézhető, csak épp láttunk már jobbat. Kicsit elkapkodott, kicsit pontatlan, néhol túl szájbarágós, máshol meg fölöslegesen ködösít, a poénok is nagyobbat ütnének, ha hagyják kibontakozni a színészeket.
Az egyetlen verekedős jelenet például nélkülöz mindenféle realitást, már-már gáz jelzővel kell illetnem, olyan „Hé, honnan ütsz meg? Onnan? Nemá' erre nem számítottam.” tutyimutyi... Pedig láttam benne lehetőséget, de valahogy mégis odacsapottnak érzem kissé... Aztán kíváncsi leszek, mert lehet, hogy a népnek nagyon be fog jönni...Horton
Az animációs filmekre nagy a kereslet, rendszerint a nézettségi toplisták elején vannak, az utóbbi időben viszont a legtöbb nagy stúdió hajlamossá vált arra, hogy ne csak addig lovagalja a sikert, ameddig van benne szusz, hanem utána is. Elég csak a Cápamese rapperszerű halaira gondolni (a Pixar szerintem mindig ügyesebben adagolja a kliséket, így ők eddig nem is tettek le túl rossz filmeket az asztalra, ellentétben mondjuk a Dreamworks-szel. 
A Horton az alkotások azon szűkebb csoportjába tartozik, amelyek bár nem mérhetők a Disney klasszikusokhoz, mégis van bennük érték. A rejtélyes nevű Dr. Seuss könyvén alapuló történetből láthatóan egy olyan mesevilágot akartak a szemünk elé tárni, ami elüt a manapság divatos pofikák nyújtotta élménytől. És habár nem célja a Halott menyasszonyhoz hasonló anti-animációs filmmé válni, azért mégiscsak megörvendeztet minket a 70-es évek délelőtti matinéiból lopott színeivel és figuráival.
Horton a gumitestű elefánt (Jim Carrey hangjával) hangokat hall egy apró porszem felszínéről, később kapcsolatba is lép a porszem lakóival, majd elhatározza, hogy minden erejével igyekszik megvédeni őket világától, ahol már szinte senki nem hisz a mesékben, pláne nem a porszemvilág lakóiban. Mindez eléggé furán hangzik egy lila majmoktól és egyéb biológiailag behatárolhatatlan lényektől hemzsegő esőerdőben, mintha logikailag nem passzolna eléggé a kép... Akadnak logikai buktatók bőven, a szereplők a (nem is annyira) gonosz kenguruasszonnyal az élükön legtöbbször teljesen indokolatlanul cselekszenek, a fő konfliktus is csak azért van, hogy legyen.
Persze tudni kell, hogy amikor ezeket hozom fel csak szőrszálhasogatok, a Horton első számú célja a remek mozgással animált szereplők vicces csetlés-botlásából fakadó humor bonbonok szánkba helyezése. A gyerekek nagyon fogják szeretni ezeket, de a felnőtteknek is akad látnivaló, a látvány világ néha tisztára Tim Burtonos. Olyan, mint a Csokigyár... Édes szájúak előnyben.
A Horton az alkotások azon szűkebb csoportjába tartozik, amelyek bár nem mérhetők a Disney klasszikusokhoz, mégis van bennük érték. A rejtélyes nevű Dr. Seuss könyvén alapuló történetből láthatóan egy olyan mesevilágot akartak a szemünk elé tárni, ami elüt a manapság divatos pofikák nyújtotta élménytől. És habár nem célja a Halott menyasszonyhoz hasonló anti-animációs filmmé válni, azért mégiscsak megörvendeztet minket a 70-es évek délelőtti matinéiból lopott színeivel és figuráival.
Horton a gumitestű elefánt (Jim Carrey hangjával) hangokat hall egy apró porszem felszínéről, később kapcsolatba is lép a porszem lakóival, majd elhatározza, hogy minden erejével igyekszik megvédeni őket világától, ahol már szinte senki nem hisz a mesékben, pláne nem a porszemvilág lakóiban. Mindez eléggé furán hangzik egy lila majmoktól és egyéb biológiailag behatárolhatatlan lényektől hemzsegő esőerdőben, mintha logikailag nem passzolna eléggé a kép... Akadnak logikai buktatók bőven, a szereplők a (nem is annyira) gonosz kenguruasszonnyal az élükön legtöbbször teljesen indokolatlanul cselekszenek, a fő konfliktus is csak azért van, hogy legyen.
Persze tudni kell, hogy amikor ezeket hozom fel csak szőrszálhasogatok, a Horton első számú célja a remek mozgással animált szereplők vicces csetlés-botlásából fakadó humor bonbonok szánkba helyezése. A gyerekek nagyon fogják szeretni ezeket, de a felnőtteknek is akad látnivaló, a látvány világ néha tisztára Tim Burtonos. Olyan, mint a Csokigyár... Édes szájúak előnyben.Tommy Lee Jones + Rajhona Ádám
Kis jelenet a Született gyilkosokból. Akárhányszor nézem meg, teli pofával kell röhögnöm. Vigyázat Obszcén kifejezések a köbön!
Batman Begins
(avagy miért várjuk a Dark Knight-ot)
2005-ben egy fiatal rendező jókora bátorsággal és elszántsággal fölemelte Tim Burton legendás képregényadaptációját a polcáról, majd diszkréten a nagyi éjjeliszekrényére helyezte, hogy megmutassa, szerinte hogyan is kell denevérember filmet csinálni. A Batman mítoszból igyekezett kiszedni minél több bagatell elemet, nem akart Burtonhoz hasonlóan önmagát parodizáló mozit csinálni. Akciófilmet akart csinálni, olyanfajtát, aminek játékideje alatt gyermeki lelkesedéssel juthatunk karfaszorítás és néhány összerezzenés árán a hősi diadalérzésig. Vagány film lett a Begins, olyan kezdet, ami után nincs az a gyermeklelkű filmbuzi, aki ne kérné bólogatva a folytatást.
Szóval miért is várjuk annyira?
Először is azért, mert Christopher Nolan korunk egyik legkreatívabb hollywoodi rendezője, és bármit tett le eddig az sztalra, az magas színvonalú szórakozást jelentett számunkra. Másodszor azért, mert Joker talán a valaha volt legvagányabb gonosz a képregénytörténelemben és szegény Heath Ledger alakításától sokat várunk, az eddigi anyagok nagyon is bíztatóak ("Come on! Hit me!"). Harmadik érvem a várakozásra pedig a Beginsben is kiválóan működő szereplőgárda. Csak néhány név, akik szerencsére újra benne lesznek: Gary Oldman, Michael Caine, Morgan Freeman.
Bonne Apetite! :)
2008. május 9., péntek
Előzetes: DJ Bobo után szabadon
A Walt Disney-nél valakinek elment az esze.
A többieket meg sajnos jól fizetik.
Vagy ettől csak nekem áll fel a szőr a hátamon?
A többieket meg sajnos jól fizetik.
Vagy ettől csak nekem áll fel a szőr a hátamon?
Filmrészlet: Goodfellas
Joe Pesci kifiléz egy félholtra vert bajszost egy csomagtartóban.
Paul Cicero szemmel veri a hülyülő szicíliaiakat.
Robert De Niro kis híján kibuggyanó nyelvvel ájultra rugdos egy goromba frátert.
Ray Liotta majd' megkergül a röhögéstől. Később szétcsapja a szembeszomszéd orcáját.
Samuel L. Jackson az ágyneműre köpi az arcát.
Chuck Low parókában vetődik a medencébe.
Martin Scorsese anyukája egyenesen a kamerába bámul.
Lorraine Bracco premier plánban revolvert rejt a bugyijába.
És ehhez hasonló párbeszédek:
Mi kell még?
Paul Cicero szemmel veri a hülyülő szicíliaiakat.
Robert De Niro kis híján kibuggyanó nyelvvel ájultra rugdos egy goromba frátert.
Ray Liotta majd' megkergül a röhögéstől. Később szétcsapja a szembeszomszéd orcáját.
Samuel L. Jackson az ágyneműre köpi az arcát.
Chuck Low parókában vetődik a medencébe.
Martin Scorsese anyukája egyenesen a kamerába bámul.
Lorraine Bracco premier plánban revolvert rejt a bugyijába.
És ehhez hasonló párbeszédek:
Mi kell még?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
