2012 legjobb filmjei

2012-es filmes listámat lezártam (bár még szerkesztésre szorul), az új pedig itt érhető el. Hagyományos kedvencfilm-listám pedig alább olvasható kisebb csalásokkal, hiszen akad egy-két 2011-es alkotás is rajta. Hajrá!

Míg a világvége el nem választ (Seeking A Friend For The End Of The World)

Meglepően csüggeteg romantikus komédia, melyről nem istenkáromlás azt állítani, hogy valamilyen szinten ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, mint Lars von Trier Melancholiája. Az anyagi és szellemi válságtól sújtott egyén és a világ viszonyát kevés dolog tudja kellemesebben megbolondítani, mint a szerelem. Vigyázat! Nem szépíteni akarom, egy citromlével, kristálycukorral keményen megdolgozott filmről van szó! Éppen ezért tud nagyon jól esni!

Győzzünk már! (Win-Win)

Nagyszerű forgatókönyv és remek színészek asszisztálnak Az állomásfőnökkel és A látogatóval már bizonyított Thomas McCarthy drámájában, melyben szokásától eltérően még történik is valami. Nagyon kedves és nagyon őszinte film.

Fifti-Fifti (50/50)

Korosztályának egyik legkeresettebb és legszeretettebb színésze (Joseph Gordon-Levitt) és nem ennyire egyértelműen tolerált komikusa (Seth Rogen) belevágták a fejszéjüket egy olyan fába, amikbe náluk sokkal nagyobb neveknek is beletörött! Feelgood buddy movie-t forgattak a rák elleni küzdelemről meglepő eredménnyel! A 50/50 csak nagyon kevés esetben lépi át a giccshatárt és akkor is csak annyira, hogy az még jól essen a drámára kiéhezett nézőnek. Majd el felejtettem, a film rohadt vicces (és ezért sírtam még jobban a végén).

Az ember tragédiája

Jankovics Marcell 23 éven keresztül készült 160 perces Madách feldolgozása pszichedelikus élmény, amely bizonyos részeivel földbe döngöl, néhol magasba röpít, de szinte folyamatosan többletjelentéssel ruházza föl a drámai alapanyagot. Az a fajta film, amely belebújik az emberbe és órákig, napokig motoszkál benne még vajaskenyér-kenés közben is. Nem mondom, hogy bárki a világon éppúgy értékelni tudja, mint én, de magyar ajkúaknak kötelező!

Prometheus (Prometheus)

A sajtó és a geek közönség először ízekre szedte, aztán a dns darabkáit is szanaszét tépkedte ennek a filmnek. Nekem is nagyon sok megválaszolatlan kérdésem van Ridley Scott új sci-fijével kapcsolatban! És ezt iszonyatosan élvezem!

Az utolsó műszak (The End Of Watch)

Az év egyik legzsigeribb alkotása valójában egy klasszikus zsarufilm a Halálos Fegyver nyomdokain, aminek nagyon jót tett, hogy megmártották a divatos álldokumentarista filmes olvasztótégelyben. Páratlanul feszült légkörben nyerünk bepillantást a legváratlanabb pillanatokban háborús fronttá változó los angelesi utcák világába, miközben megismerünk két forrófejű fickót, akik mintegy szükségszerűen válnak ünnepelt hősökké.

Bosszúállók (Avengers)

Minek szaporítsam a szót? Kétórás elégedett vigyor-roham!

Szégyentelen (Shame)

Talán olyan, mintha egy extravagáns történettel kerülnénk szembe, valójában azonban korrajz tárul elénk kendőzetlenül egy olyan világról, melyben bármit elérhetsz és megkaphatsz, mégsem lehetsz elégedett soha. Ez a film fáj. De különben nem lenne igaza.