2012-es filmes listámat lezártam (bár még szerkesztésre szorul), az új pedig itt érhető el. Hagyományos kedvencfilm-listám pedig alább olvasható kisebb csalásokkal, hiszen akad egy-két 2011-es alkotás is rajta. Hajrá!
Míg
a világvége el nem választ (Seeking A Friend For The End Of The World)
Meglepően
csüggeteg romantikus komédia, melyről nem istenkáromlás azt állítani, hogy
valamilyen szinten ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, mint Lars von Trier
Melancholiája. Az anyagi és szellemi válságtól sújtott egyén és a világ
viszonyát kevés dolog tudja kellemesebben megbolondítani, mint a szerelem. Vigyázat!
Nem szépíteni akarom, egy citromlével, kristálycukorral keményen megdolgozott
filmről van szó! Éppen ezért tud nagyon jól esni!
Győzzünk
már! (Win-Win)
Nagyszerű
forgatókönyv és remek színészek asszisztálnak Az állomásfőnökkel és A
látogatóval már bizonyított Thomas McCarthy drámájában, melyben szokásától
eltérően még történik is valami. Nagyon kedves és nagyon őszinte film.
Fifti-Fifti
(50/50)
Korosztályának
egyik legkeresettebb és legszeretettebb színésze (Joseph Gordon-Levitt) és nem
ennyire egyértelműen tolerált komikusa (Seth Rogen) belevágták a fejszéjüket
egy olyan fába, amikbe náluk sokkal nagyobb neveknek is beletörött! Feelgood buddy
movie-t forgattak a rák elleni küzdelemről meglepő eredménnyel! A 50/50 csak
nagyon kevés esetben lépi át a giccshatárt és akkor is csak annyira, hogy az
még jól essen a drámára kiéhezett nézőnek. Majd el felejtettem, a film rohadt
vicces (és ezért sírtam még jobban a végén).
Az
ember tragédiája
Jankovics
Marcell 23 éven keresztül készült 160 perces Madách feldolgozása pszichedelikus
élmény, amely bizonyos részeivel földbe döngöl, néhol magasba röpít, de szinte
folyamatosan többletjelentéssel ruházza föl a drámai alapanyagot. Az a fajta
film, amely belebújik az emberbe és órákig, napokig motoszkál benne még vajaskenyér-kenés
közben is. Nem mondom, hogy bárki a világon éppúgy értékelni tudja, mint én, de
magyar ajkúaknak kötelező!
Prometheus
(Prometheus)
A
sajtó és a geek közönség először ízekre szedte, aztán a dns darabkáit is
szanaszét tépkedte ennek a filmnek. Nekem is nagyon sok megválaszolatlan
kérdésem van Ridley Scott új sci-fijével kapcsolatban! És ezt iszonyatosan
élvezem!
Az
utolsó műszak (The End Of Watch)
Az
év egyik legzsigeribb alkotása valójában egy klasszikus zsarufilm a Halálos Fegyver
nyomdokain, aminek nagyon jót tett, hogy megmártották a divatos
álldokumentarista filmes olvasztótégelyben. Páratlanul feszült légkörben
nyerünk bepillantást a legváratlanabb pillanatokban háborús fronttá változó los
angelesi utcák világába, miközben megismerünk két forrófejű fickót, akik mintegy
szükségszerűen válnak ünnepelt hősökké.
Bosszúállók
(Avengers)
Minek
szaporítsam a szót? Kétórás elégedett vigyor-roham!
Szégyentelen
(Shame)
Talán
olyan, mintha egy extravagáns történettel kerülnénk szembe, valójában azonban
korrajz tárul elénk kendőzetlenül egy olyan világról, melyben bármit elérhetsz
és megkaphatsz, mégsem lehetsz elégedett soha. Ez a film fáj. De különben nem
lenne igaza.
