Igor (2008)

Olyan animáció az Igor, aminek 2008 élmezőnyében (Wall-e, Kung-Fu Panda, Volt) semmi keresnivalója, újranézni biztos nem fogom, de azért „egynek elmegy”. A Nightmare Before Christmas számos karaktere köszön vissza (egy az egyben!), és a képi világ is erre, meg a Halott menyasszonyra hasonlít. Ezt lehet tisztelgésnek, vagy pofátlan lopásnak tekinteni, de komolyan venni nem kell, hiszen a film nem tör túl magas babérokra. Az animáció néhol zavaróan gyenge, a történet pedig kínosan buta. A mellékszereplők (akárcsak a nagyoknál) kifejezetten szórakoztatóak, a halhatatlan zombinyúl (van itt valaki, aki nem imádja Steve Buscemi-t?) és a lökött „agy” kitesznek magukért. John Cusack is egész jó választásnak tűnik a főhős hangjára, de ezek a momentumok nem mentik meg az Igort a gyenge közepes jelzőtől.

Who-Land Trailer

Tom & Jerry Garfield sorsára jut

A Warner úgy döntött van elég pénz fantázia egy élőszereplős Tom és Jerry filmben. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a készülő mozifilmnek az alapanyaghoz nagyon kevés köze lesz.

Vakság (2008)

Egész jól indul a történet, izgalmas vágásokkal. Jelzőlámpát látunk zöld-piros, és halljuk az autók zaját, aztán látjuk is az utat, ahol egy kocsi miatt áll a forgalom. A sofőr megvakult, minden elfehéredett előtte. Ekkor még apokaliptikus hangulatú katasztrófafilmben reménykedtem, aztán sajnos egészen mást kaptam, valamit, amihez a misztikus vakság-kór csak nézőcsalogató ürügy. A rendező (Fernando Meirelles) pokolba küldi a szereplőit. Azzal, hogy megvakítja őket, egytől-egyig elindulnak a totális erkölcsi züllés útján. A játékidő nagy részében egy karanténba helyezett embercsoport elvadulását nézhetjük, ami csöppet sem szórakoztató, és még csak elgondolkodtatónak sem mondanám, mert az egész meglehetősen blődlinek hat.Nem tudom például, mitől lesz egy vak ember rögtön teljesen hülye. Ennek valójában a pocsék színészvezetés az oka. A kis közösség olyan élményekkel „gazdagodik”, illetve úgy éli meg kilátástalan mindennapjait, hogy az már-már paródiaszámba megy. Amikor Danny Glover zsebrádióján andalog az egész terem, a fejemet fogtam, annyira ciki volt.Nem csak az alacsony költségvetés miatt, a Vakság erősen tévéfilm, vagy még inkább sorozat hangulatú. A baj csak az, hogy sztárok a főszereplők (Julianne Moore, Mark Ruffalo) és hogy néha úgy fest, mintha valaki pénzelte volna ezt a torzszülött alkotást. (de minek?) A záró jelenetekben például egészen jól néz ki a kihalt város (mint a 28 nappal későbben). A mozi legeleje és legvége nézhető volt, a kettő közöti rész meg valamiért veszettül szeretne ürülékkel megdobálni minket, mint egy majom a ketrecben. Fernando Meirelles sértődött filmje művészinek szeretne látszani, mégis heppiendestül, káosz-hangulatostul az értéktelen trashmoviek élményét nyújtja.

Harcsa Vera - Örökké tart

Oké, tudom, hogy ezt a videót már mindenki látta sokszor, de nem állhatom meg, hogy most kirakjam ide. Egyrészt mert megmutatja, hogy hogyan lehet jó dalt csinálni egy rossz dalból, másrészt mert ez a lány az egyik legzseniálisabb magyar énekesnő.

A 200 éves ember (1999)

A Martin család nem nézte meg Spielberg Mesterséges intelligencia című filmjét (na jó, valójában az később készült), és otthonra minden kellemetlensége ellenére házi robotot rendelnek. A robot azonban valamitől meghibásodik, és „lelke” lesz. A család több generációját is túléli, majd elhatározza, hogy ő akkor is „igazi kisfiú” akar lenni, a technika segítségével ezt is eléri, persze ekkorra már nagyon öreg lesz.Az a baj A 200 éves emberrel, hogy nem lett az, ami lenni szeretett volna. Chris Columbust minden fórumon jó munkásemberként emlegetik, aki simán le tud vezényelni egy nagy költségvetésű látványfilmet, de maradandóan értékeset eddig nem alkotott. Oké, tudom, ott volt a film, „amiben a kisfiú egyedül marad otthon és jönnek a betörők és áááááá”, de a Dogma óta tudjuk, hogy azt a „Sátán ihlette” :D. Meg persze kettő egészen hangulatos Harry Potter is a rendezése alatt jött létre. Véleményem szerint az első Potter film egyébként Columbus pályájának csúcsát jelenti.A 200 éves ember nem kevésbé híres alapanyagból dolgozik, az eredetit Asimov vetette papírra. Föl is idéződik (az egyik legcikibb jelenetben) a robotika általa lefektetett három törvénye. Amúgy a film világát nem az alapmű szabja meg, sokkal inkább mézesmázas rendezőnk konfliktusoktól mentes, szivárványok alatt bátor monológokat harsogó álomvilága. És eddig minden rendben volna, teljes élvezettel fogyasztanám én is. Csakhogy ez nem gyerekfilmnek van szánva, igyekszik lekötni minden korosztály figyelmét és ez az ami nem tud sikerülni, főleg az idétlenre megírt párbeszédek miatt, és mert (mint említettem) nincsen igazi konfliktus. Annál több az ömlengés, és a túljátszott rész, már a játékidő 30. percében azt akarták a készítők, hogy a torkunk legyen összeszorulva, de ez a film végéig szinte egyszer sem tud megtörténni.Aztán megjelenik a vásznon Robin Williams, aki nem fokozza a drámai feszültséget, hanem néha nagy erőket bevetve még cikibb jeleneteket produkál. Azt vettem észre, hogy a viccei hallatán, amiket bájos hölgyeknek süt el (és ez szinte minden filmjében így van) engem a hideg kiráz. Őszintén szólva élveztem a sci-fi elemeket a történetben, és részben ezek miatt ültem végig a nagyon hosszúnak tűnő kétórás játékidőt. Jók a sminkek, jó a robotjelmez, látványosak a repülő autók és a díszletek, tehát meglátszik a költségvetés. Adott a drámai szituáció is, és a színészek sem botrányosan rosszak. Egy jobb forgatókönyvíró mellett Columbus megrendezhette volna élete legjobb filmjét.

Épp most jövök

A Moliére első felvonásáról a Petőfi Színházból. Azért az elsőről, mert úgy éreztem a végén, hogy legkisebb dolgom is nagyobb annál, mint végigülni ezt a Bulgakov darabból készült előadást. Van pár érdekes megoldás, de ez egytől egyig a díszlet használatában merül ki. Ami végül kikergetett az a teljesen fölösleges csöndek, "hatásszünetek" özöne, ami nagyban hozzájárult, hogy az előadás élvezhetetlenül lassú legyen. Régi Petőfis hagyomány szerint sikerül belecsempészni egy színpad mértani közepén precíz fénnyel megvilágított behugyozást és Eperjes az egyik jelenetben fél percig fityiszt mutogat a levegőbe és csapkodja seggét, mert az vicces.
Ne is csodálkozzon egy kőszínház, ha ezalatt a nézők folyamatosan hangosan beszélgetnek, röhögcsélnek (oké, diáknézők is akadtak, de azért megjegyezném szörnyű élmény), és a sötéteknél harsog a "szabad a csók". Habár az viccesebb volt, mint a poénok a színpadon.

Új Kiscsillag - február 12.

Lovasi elmondta, hogy február 12-én jelenik meg az új lemez. "a holdingot felvettük, de nem került fel végül, az igazságost is felvettük a régi verzióban, de az se, és a kanadát is.az se.", "3 olyan dal van rajta amit még nem játszottunk koncerten, ebből a légyszíves az oldalról letölthető volt.a nehézbörtönsúlyzó, és a jó napot, majd csak a lemezen lesz először hallható "A fölvett számok listája (Lecsótól. Nem ez lesz a sorrend.):

1.Örökre
2.Teremőr(apám űrhajós)
3.Jó napot(stop)
4.Légyszíves
5.Nehézbörtönsúlyzó
6.Szomszéd
7.Van-e szándék?
8.Elegáns tűnődés(farkamének )
9.Fishing on Orfű
10.Az a világ nincsen(kanada)
11.A Pénz miatt
12.Fecskés
13.Igazságos

Across the Universe (2007)

A Hair, mindenidők egyik legamerikaibb filmje napjainkban is aktuális, az „álmok földje” bizonyos szempontból csak nem akar megváltozni. Persze Julie Taymor nem csupán ezért nyúlt a témához és a musical műfajhoz. Egy popkulturális gyöngyszem született a rendezése alatt, a régi klasszikushoz képest jóval szimbolikusabb, bár éppen annyira romantikus alkotás, melyben az erős teatralitás csöppet sem hat zavaróan, éppen ellenkezőleg. A legerősebb momentumok a dalbetétek közbeni történések, képek. Na, ezt szokták nagybetűs vizuális orgiának nevezni.A rendezőnő nem is vesztegette olyan apróságokra az idejét, mint a sztori kiagyalása. A hideg és reálisnak ábrázolt Angliából főhősünk a színes és pezsgő (a valóságtól több tekintetben is elrugaszkodott) ígéret földjére utazik édesapja után kutatva, közben rátalál az igaz szerelemre. Mindez a vietnámi háború árnyékában történik.A filmben nem a szerelmesek egymásra találása igazán érdekes, ez csupán kerettörténet. A valódi cél, hogy lila és rózsaszín napszemüvegeken keresztül betekinthessünk a hippivilágba annak minden bájával együtt. Nem úgy cseng ki a háborúellenesség a képekről, mink korábban. Színházi megoldásokat, színpadi gondolatok filmre adaptálását használják a készítők, mindezt a musical mezsgyéin haladva.Ami bevésődik az emlékezetünkbe, az a karikaturisztikus maszkot viselő toborzó katonák háborús „gépezetre” rímelő fergeteges tánca, az aktivisták szivárványszínűre mázolt buszutazása, és az értelmetlen mészárlást jelképező sok-sok szöggel falra szúrt vérvörös eprek látványa. Ha mindezt drámaibb és tragikusabb légkörben szervírozták volna, a film az örök klasszikusok sorába léphetne. Úgy hiszem, így mégsem teheti meg, de erről még szívesen vitatkoznék. A magyarországi bemutatás viszontagságai ellenére azt tudom javasolni, hogy aki csak teheti, nézze meg.

Across The Universe - trailer

Julie Taymor a lehengerlő Titus (mellesleg a szakdolgozatom témája) és a nem kevésbé elismert Frida után ezt a romantikus filmet rendezte, benne a sráccal a közepesre sikerült 21-ből (Jim Sturgess) és Woody Allen legújabb üdvöskéjével (Evan Rachel Wood). A film 2007-es, ezt a trailert látva pedig majdnem megütöttem magam, amiért eddig kihagytam. Szóval azt hiszem, most rögtön el is kezdem.

Moloko - Pure pleasure Seeker

Szerintetek milyen egy fullszexi énekesnő a 21. században? Itt egy tipp. És a bandának még humora is van...

Vicky Cristina Barcelona (2008)

Nem állítom, hogy női film lenne Woody Allen új mozija, de tény, hogy a címszereplők szemszögéből mutatja be az eseményeket. Hogy miféléket? Csábítás, szerelem, intrika, spanyolgitár, szex és művészet... Lányok, kell még valami? Jó, persze, nem női film.Ha maga a helyszín nem lenne elég hangulatos, Javier Bardem és Penélope Cruz gondoskodnak a tökéletes szórakozásunkról. Habár ez a film Vicky-é és Cristináé a forgatókönyv szerint, mégis inkább a két spanyol sztár alakítása hozott ismét babérokat a rendező konyhájába. Rebecca Hall és Scarlett Johansson játéka nem érdemel durva kritikát, dehát ők néha megelégszenek annyival, hogy mindketten nagyon-nagyon szépek.A VCB egyébként tényleg romantikus és nagyon élvezetes, Barcelona festői hely, a szerelem meg vak. Erre a következtetésre eljutottunk már korábban is, de ettől függetlenül az élmény még teljesen üde és friss tud lenni. Pároknak is ajánlható (bár nem mondanám, hogy bátran).

77 Magyar Filmajándék

Ez a weboldal igazi kincseket rejteget. Remek dolog, hogy végre hazánkban is kihasználják ezeket a lehetőségeket a filmes archívumok. A Megáll az idő csak egy példa a számos csemege közül. És szerencsére sok klasszikus van még fönt.

The Mutant Chronicles (2008)

Vigyázat, ez a film nagyon tud fájni! De csak azoknak, akik nem csípik a sztoriban vérszegény, akcióban viszont vérbő mozikat. A gore faktor már-már kiakad, miközben hangosan röhögünk az idiótábbnál idiótább beszólásokon. A grindhouse műfaj újra virágozni kezd? Visszatérnek még azokat a hősök, akik nem kérdeznek, csak nyiszálnak? A The Mutant Chronicles fölvillantja a reményt. A többiek részéről, - akik eddig sem szerették ha egy film fölvállaltan hülyére vesz mindent és mindenkit - erős utálkozás várható.

2700valahányban járunk és a hatalmak állandó háborúskodása fölébreszt egy többezer éve föld alatt pihenő gépet, ami mutánssá változtatja az embereket. A hanyatló emberiség sorsa néhány olyan tökös (akadnak hölgyek is, de mindegy, értitek) katonán múlik, akiknek nincs már veszteni valójuk, de főleg agyban nincs! :D

Leszögezném, hogy nem egy jelentős alkotásról van szó, mégis kaphat legalább kettő nagy pirospontot. Az egyiket a (egyébként nagyon komor) látványért osztom ki neki. Van itt minden gőzűrhajótól (!) kezdve középkori kardokig, náci tiszttől kezdve kamikáze veteránig (nem hinném, hogy valaha volt olyan, de jól hangzik, ha-ha). De tényleg, a nyitójelenet mintha csak a Kelly hőseinek kifigurázása lenne, mindenki tojik rá, hogy 800 évvel vagyunk a második világháború után, a díszletek és a jelmezek leginkább erre a korra rímelnek. És jól festenek, különös apokaliptikus hangulatuk van. A másik pirospont a rendezőnek jár, mert szereplőit sikerül végig úgy mozgatnia, hogy a blődli szituációk nem erőltetettnek tűnnek, hanem inkább viccesnek.

Ennek ellenére nem vált világot a mozi, sőt teljesen felejthető. Sem Ron Perlman-re, sem John Malkovich-ra nem a mutánsos filmjük miatt fogunk emlékezni. Thomas "Nem Nézek a Kamerába" Jane viszont szerintem jobb itt, mint a botrányosan gyenge Ködben volt. Színészkedni azért még mindig nem tud.

Tres Días (Before the Fall, 2008)

Valahol Spanyolhonban vagyunk, ez biztos. Az is biztos, hogy reggel bemondja a tévé, hogy 72 óra múlva vége lesz a világnak. Tuti, hogy egy meteor a ludas, amit az amerikaiak és az oroszok két űrhajóval is megpróbáltak megállítani, de nem sikerült. Van a családnak egy ismerőse, aki börtönbe került valamikor, mert embereket gyilkolt. Ez a valaki most, hogy mindenfele elszabadult a pokol, kijutott a börtönből, és elindul, hogy bosszút álljon a családon, akik sittre juttatták. Nagyjából ennyivel ki is merítettem a bizonyosságokat a Tres Días című spanyol thriller kapcsán. A többi dolog történetestül, karakterestül a fejünk fölött elhúzó meteorok füstjébe burkolózik.Nem mondom hogy ez baj, ha csak a hangulatot nézem, pozitív a mérleg, hiszen az maximálisan eltalált. A nyomasztó, paranoiás fílingen, a kreatív beállításokon túl van jópár zavaró elem. Nem mindig értem a motivációkat a szereplők részéről. Ki kit akar megölni, ki kit ismer és ki kit menekít meg, ezt mind nekem, a nézőnek kell összeraknom, és nem lehetek mindig elégedett. A Tres Días nem olyan, mint a frissen Hollywoodot majmoló spanyol horroráradat. Nem is jó a majmol szó, hiszen ezek a filmek általában jók. A Tres Díasról ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. Azt, hogy néhol fölöslegesen művészkedő, már sokkal inkább.