A kis magyar ördög nem alszik...

Úgy látom, semmi meglepetés nem érhet minket. Csak hát... Ha Gát Györgyék nem is, mi, tényleg filmszerető magyar emberek, azért mégiscsak szégyenkezni fogunk a nagyvilág előtt.

The Mist

Nemcsak, hogy az ígéret szép szó, de jobb későn, mint soha, szóval hoznék pár érvet. Nagy divat lehúzni filmeket a rossz cgi miatt, de ez nekem valahogy sosem volt kenyerem, és nem zavar a The Mist esetében sem. Aztán szokás emlegetni a színészek hányadék teljesítményét és habár e momentum fölött jelen esetben már sokkal nehezebb szemet hunyni, én mégis hajlandó vagyok rá. Még azt is elfogadom, hogy Frank Darabont harmadik King rendezése szinte megfeszítetten elzárkózik mindenféle eredeti ötlettől. De amikor azt látom, hogy az (egyébként már többször bizonyító) rendező úgy mozgatja a szereplőket, mintha a Barátok közt Rózsa bisztrójában ragadt Danikáék lennének, hát akkor nekem be kell raknom a kritika helyére egy kakáló elefántos jútúb videót.És igenis Carpenternek adom a pontot, Köd kérdésben úgy érzem klasszikusa 1:0-ra vezet Darabonttal szemben. Mert ez a Darabont film olyan szemérmetlenül agyalágyult szitukat enged meg magának, hogy párszor le kellett fejelnem a monitort. Hiába a jó trükkök, a pár pillanatig élő, de egyébként csúnyán elsikkadó Mist ikus hangulat, ha a következő jelenet pereg le előttünk:

A bolti dolgozók összenéznek, miután hátul be akart jönni valami polipgeci. Megszólal az egyik:
- Nem vagyuk biztonságban.
- Mért?
- A bolt falai üvegből vannak.
Erre érthetetlen módon mindhárman az üvegek fele néznek, majd...
- Jesus Christ!
És tényleg üvegből vannak.
És nem ez az egyetlen ratyi, majdnem végig azt éreztem folytatásos tévéfilmet nézek májkeldudikoffal a főszerepben... Jókat beszélnek a filmről, de nekem sehogy se akart ráállni az agyam...